Pár éve hallgatom ezt a két lemezt, tehát nem igazán friss az élmény, de jól emlékszem még a meglepetésre mikor a pop-Prince-ről kiderült (számomra is), hogy micsoda remek zenész...
Prince N. E. W. S. című lemeze 2003-as, olyan remek zenészekkel mint John Blackwell dobos és Rhonda Smith basszusgitáros (hölgy). Igen bátran tessenek belehallgatni - érdekes, finom, könnyű dzsesszes lemez, a 4 szám a 4 égtáj nevét viseli, és kivétel nélkül pontosan (!) 14 perc hosszú mindegyik. A lemez Grammy-jelölést kapott "Legjobb instumentális előadás" kategóriában, ugyanakkor a legrosszabbul fogyó lemeze volt az egyébként sipító hangú zenésznek.
Prince-től a legjobb viszont a csak letöltésként közreadott Xpectation (2003) - a fentihez hasonló hangulatban, Vanessa Mae (hegedű) és Candy Dulfer (szaxofon) közreműködésével, és remek, remek zenékkel. Tessenek megszerezni! De hopp! Lent két szám beillesztve, illetve a teljes lemez: