Az utóbbi egy hónapban kétszer is volt szerencsém látni a zenekart; ha a beszámolómat az első után írom meg (ahogy terveztem), akkor kedvet is csinálhattam volna a most szombatihoz - így most csinálok kedvet a következőhöz.
Kóstolgatom a nevet - rövid és megjegyezhető, mégsem igazán zenekarnévszerű ("jössz az ezerhétszázötre?"), furcsa rá hivatkozni, ráadásul olyan neves zenészek alkotják, akikre aztán amúgy is hivatkozni kell, hogy világossá tegye bárki számára a zenei világot.
A zeneszerző-zenekarvezető KÓLA az a Kaltenecker Zsolt, akit a zene/dzsesszbarátoknak nem kell bemutatni, de akire én igazán a Tigram Hamasyan koncert kapcsán egy interjúja miatt (Tilos Rádió) figyeltem fel: nagyon szimpatikus volt amit a zenéről általában, azon belül is amit a ritmusvilágról mondott, nemkülönben az a zenei háttér, amivel az beszélgetés aztán kiegészítődött.
Szép volt a hangzás is, amihez hozzátett a pár héttel korábbi Budaörsi koncerthez képest, hogy KZs elektromos zongora helyett most egy vadonatúj akusztikus Faziolin játszott.
Ami nekem a legnagyobb élmény és ami miatt a zenekarra tapadtam és többedszer is meg kellett néznem rövid időn belül, az Dés András ütős-játéka. Különösen nagy élmény élőben, közelről hallani-látni érezni: azon a relatíve szűkös hangszerparkon, azzal a relatíve korlátozott számú végtagkészlettel ilyen elevenséggel, ilyen gazdagsággal megszólalni: gyönyörű élmény. Érződik a játékán hogy nem dobos hanem "ütőhangszeres", és így, ütősként építette és gazdagította fel a dobszerelését, de láthatólag elég unortodox módon szólaltatja meg: csak egy lábat használ, a basszust sem lábdob hanem az egyik keze adja, a másikban hol ütő van hol semmi, finom aszimmetriával.
Elsősorban a zeneszerző Kaltenecker Zsoltnak köszönhető hogy a darabok komponáltak, hogy határozott struktúrájuk van, de Dés András játéka által kap ez a struktúra igazán testet - sőt: lelket. Nem gondolom hogy nagyon hasonlítgatni kéne, mégis: a nyelvezete, a gazdagsága és szabadsága miatt nagyon kínálkozó párhuzam nekem Trilok Gurtu és: Vinnie Colaiuta (belső linkek, bátran kattint).
Jó volt ennek a szabadságnak - gazdagságnak (kétszer) egy estére része lenni.