A Zappa-honlapon egy megemlékezés:

www.zappa.com/whatsnew/ofconsequence/lou-reed/index.html

A médialejátszó nekem nem megy, az nem tudom mi lenne; időközben Ahmet azt írja, hogy zavarban érzi magát, mert megindítja a kiváló dalszerző halála, de nehéz elvonatkoztatni "milyen seggfej volt az apámmal".

www.idiotbastard.com/news.htm

Hát nem tudom...
Megmondom őszintén, hogy én nem ismerem a munkásságát. Azt a pár dalt, amit hallottam, borzasztónak találtam és nem is akartam tovább hallgatni. Szerintem énekelni nem tudott, zeneileg meg túl egyszerű volt. Idős korára meg az a hangja is elment, ami volt neki. Nem az én világom volt, amit ő csinált. Művészileg a közelében nem volt Zappának szerintem. Ez most lehet nem szép tőlem, de így gondolom. Bocs.

Ahogy a korombeli tinédzserek egy részének a Tankcsapda, esetleg a művészeti gimiseknek a Quimby volt a szónikus szocializáció fontos, központi eleme (millió másik megfejtés létezik még), a barátaimnak meg nekem ugyanez volt a Doors, Pink Floyd, Velvet Underground és társaik. A Doors-t, vagy a Velvet-et a mai napig nehezen tudom a többi zenéhez mérten hallgatni, mert annyi emlék köt hozzájuk. Lou Reed munkásságát sem tudom igazán objektíven megítélni. Volt egy csomó dala, ami nem tetszett, de ez csak ízlés (még inkább tetszés-nem tetszés) kérdése. Ahogy Ray Manzarek májusi húzása sem volt szép dolog, úgy ez sem az. De mit lehet mondani? Nem ismertük egymást, nekem csak egy zenész volt, aki sokat tett ahhoz, hogy olyan legyek, amilyen, bár ebben nem volt szándékosság. Nyilván nem úgy ébredtek 1966 egyik reggelén John Cale-lel, hogy "írjuk meg ezt a Venus In Furs-t, ennek a Milán gyereknek milyen fasza lesz!"
Legyen neki könnyű. Ennyi.

Van egy olyan érzésem, hogy ahogy múlnak az évek és évtizedek, ahogy növekszik a könnyűzene "állománya", úgy válhat ismét talán sokkal inkább saját élménnyé és a személyes választás lehetőségévé, ahogy lehetett a kor hajnalán. Azaz a rádióműsorok is jóval vegyesebbek, ahogy a fesztiválok fellépőinek listája is, a hihetetlen zenész- és dalmennyiség miatt már tényleg nem várjuk el hogy bármelyik is kizárólagos hivatkozási alap legyen vagy műveltségminimum.

Én a ZPZ és a Grandmothers koncerten is olyasvalakikkel voltam, akiknek nem sok sejtésük volt előtte arról hogy kiket is fogunk látni. Ez részint jó alapot adott nekem az okoskodásra :-), másrészt megengedte hogy CSAK a zene legyen az ami miatt szeretni vagy utálni fogjuk az estét (na hozzáteszem: Napoleon MB atomrobbanásának "értéséhez" nem kell külön magyarázat...)

Jó hogy sokmindent ismerünk - és jó hogy sokmindent nem, ezeket aztán az ilyen visszaemlékezésekkor akár meg is ismerhetünk. A lehetőség adott, de nem muszáj - végül is nekem is jobban fekszik a Metallica. :-)
(illetve a kevésbé személy-központú életművek, dalok, világlátások, de ez már messzire vezetne.)