- Playground Psychotics - Kensington Palace Hotel, 200 Motels, 2. olvasópróba; 1971. 01. 19.
Jeff: Ezért csatlakoztam. Ezt viszont nem tartom helyénvalónak.
FZ: Más szavakkal: nem szeretnél benne lenni a filmben.
Jeff: Igen.
FZ: Ez biztos?
Jeff: Aham.
FZ: Van valaki más is aki nem akar benne lenni a filmben?... Van valami konkrét ami nem tetszik a forgatókönyvben?
Jeff: Nem... ami azt illeti szerintem az én részem a legjobb az egész filmben...
FZ: Neked van a legnagyobb szereped.
Jeff: Nem gondoltam hogy ez ilyen messzire mehet.
FZ: És szerinted miért ment ilyen messzire?
Jeff: Talán meg lett főzve ammóniában...
Howard: Kiváncsi vagyok hogy miért - ahogy ma reggel is kérdeztem - miért borít ki ennyire ez a dolog. Hacsak nem az van hogy egy kicsit félsz hogy amit mondanod kell az túlságosan ugyanaz mit amit egyébként is mondanál.
Jeff: Az amit mondanék. Pontosan az - mind le van ott írva!
Howard: Még játszanod sem kell, öregem.
Jeff: Már vége. És nem fogom...
Howard: Miért félsz azt mondani az embereknek amit amúgy is mondtál már hónapok óta?
Jeff: Nem félek az embereknek elmondani, egyszerűen már attól félek hogy a bandában legyek.
Howard: Miért?
FZ: A filmben levő mondatok olyan dolgokon alapulnak, amiket éveken át, egészen a kezdetek óta hallottam másoktól. Nem hiszem hogy bárkinek is kifogása lehetne ezeknek az elmondása kapcsán, mert mindenki magát játssza.
Jeff: Ezt visszadjam?
FZ: Persze.
Egy csomó kaland
(A Bunch Of Adventures)
FZ: Attól kezdve, hogy Jeff kilépett a csapatból, egy csomó kalandunk volt míg megtaláltuk hogy ki áll a helyébe - nem csak a basszusszólamhoz de hogy eljátssza a filmben neki szánt szerepet, ami egy elég nagy rész. És az... az első jelöltünk Wilfrid Brambell volt, aki az A Hard Day's Night-ban játszotta a nagypapát. Szóval Wilfried eljött, kipróbáltuk, mindent beállítottunk, próbált velünk vagy egy hétig, aztán egyik nap ahogy lejött ide a stúdióba, teljesen kiborult, és azt mondta hogy nem tudja tovább csinálni. Úgyhogy bementünk az öltözőbe, leültünk a srácokkal a bandában, és próbáltuk kitalálni ki legyen a helyettes helyettese. És az első ember aki ekkor belépett az ajtón nem volt más, mint Martin Lickert, aki történetesen Ringo sofőrje volt, és egyszerre mindenki ránézett és azt mondta "Te!"
