Nincs mese, ha az ember Berlinben jár, majdnem minden (de legalább az egyik) sarkon Zappába botlik. Szó szerint: a fotón látható háromtagú formáció ízléses női ruhákban játszotta a Mothers hatvanas évekbeli számait, a járdán tömött sorokban ülő kilencfős közönségnek. Elképesztő az esti-éjszakai élet a városban: minden utcán, hídon, járdán történik valami, az utak tele hömpölygő emberekkel: mintha a Sziget lenne egész évre és városméretűre kiterjesztve.

Mondott zenekarunk korai számokkal performírozott, például a Ruben and The Jets-ről, odaérkeztemkor pedig a Mother People-t játszották, ezen a fekete mozgóképen meg is örökítettem egy részét:

Természetesen volt Zappa a korábban emlegetett bolhapiacon is (Mauerpark, vasárnaponként) - a Fillmore, az Overnite Sensation, a Joe's Garage (stb.) sorlemezek mellett ott volt a Burnt Weeny Sandvich német borítóváltozatos kiadványa, de a Joe's Corsage, Menage és más posztumuszkiadványok bakelitváltozatai is előfordultak, utóbbin egy bónusz Black Napkinsszal.

Annál meglepőbb volt viszont, hogy Zappa mosolygott vissza a Neue Nationalgalerie kiállításának egy plakátjáról - (azt hiszem) a Divided Heaven című, a kelet és nyugat háború utáni képzőművészetét párhuzamosan bemutató kiállításának részeként, az 1968-as plakát készítője Gunther Kieser, jó drágán meg is vehető (a többi hasonló plakátja itt):

Itt egy 1970-es munkája:

Amúgy pedig Berlin továbbra is kiváló hely, tessenek menni, nézni, élni.