Most fedeztem fel a polcomon ezt a lemezt, nem is értem miért nem került elő korábban (és többször).

Egy 1973-as mikrofonos felvétel szépen feljavítgatott változata, méltó kiegészítésekkel, kellő mélységű információval és klassz borítóval.

Hihetetlen hogy sok-sok a később megjelent dal már itt, '73-ban (sőt korábban) kész volt, ennek a felvételnek plusz értéke még hogy teljes koncert, olyan élmény tehát amiben keveseknek lehetett része. Vegye meg mindenki. Abból az alkalomból hogy pár napja (a Magyar kultúra napján) volt Cseh Tamás 70. születésnapja.

1973. szeptember, Népköztársaság útja 101. (a mai Andrássy út), Huszonötödik Színház.

• A DAL nélkül - Stumpf András hosszú interjúja, 2009; <<

Látva mindezt elhatároztam, hogy a következő estre magammal viszem a Tesla B43 típusú orsós sztereó magnetofonomat (az akkori szocialista HI-FI csúcskészüléket), egy Philips sztereo mikrofonnal kiegészítve és - a kazettásnál jobb minőségben - magam is rögzítem a műsort, melyen egyébként fuvolásként voltam jelen. Kecskeméti Gábor

Bereményi Géza írja a lemezborítón:

A Dal nélkül című előadás azokat az érzelmeket és magatartásokat próbálja felsorolni, melyeket életünk bizonyos értékeinek hiánya vált ki. Mi a DAL szóban foglaljuk össze ezeket az értékeket.

Az ebben a műsorban elhangzó dalok: variációk a hiányra. A hiány lehet égető, elszomorító, pótlékokkal kitölthető, felháborító, még nevetséges is, és az összes általa kiváltott indulat igen könnyen felsorolható a dal egyszerű és érzelmes műfajában. Egy énekes kiáll a közönség elé, és türelmetlen, szomorú, nevetséges vagy érzelmes, nosztalgikus dalokban sorolja el a változatokat: hogyan viselkedhet valaki, ha hiányérzete támad. Az előadásban szerepet játszanak azok a pótlékok, melyekkel az emberek önmagukat andalítják el. Roppant komoly slágerek hangzanak fel, a boldogság többször is szóba kerül, a szerelem külsőségeiről is említés történik, mint olyan elsatnyult fogalomról, melyek gyakran és megfoghatatlanul bukkannak fel ünnep- és hétköznapjainkban. Az énekes fogásai közé tartozik, hogy a bárgyúságig hiteles átéléssel közvetíti ezeket a slágerdalokat, hogy hitelüket rontsa.

Végül is az egész előadásra jellemző, hogy ellentétekre épül, és — bár a dal, az éneklés az egyik legközvetlenebb emberi megnyilvánulás — távolságot tart, stilizál. Még akkor is érezhető, hogy itt az énekszó valamit helyettesít, amikor lírai és őszinte dalok hangoznak el. És ez a tükörjáték — szándékunk szerint — mégis mondanivalóvá szerveződik, talán egy történetté, amely egy olyan valakiről szól, aki türelmetlen és tevékenységi vágyát különböző módon próbálja kiélni vagy elfojtani, s közben hol haragszik, hol nevetgél, hol összeszedi, hol elengedi magát. Néha biztos magában, néha elbizonytalanodik. Olykor énekel.

Budapest, 1973
Bereményi Géza

1. A Dal halála - I.
2. Füst, füst... (Végre egy dal a cigarettáról)
3. A rubinpiros tangó
4. Sohase láttam...
5. Balogh Ádám (Antoine és Désiré történelemkönyve)
6. Az ócska cipő
7. Arthur Rimbaud elutazik
8. A Dal halála - II.
9. Subi-dubi...
10. Verkliszó
11. Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer
12. Filmdal
13. Lee Van Cleef
14. Petőfi halála
15. Fűszálszobám
16. Szőke barátném
17. Az első fénykép
18. A színház
    
    Bónusz felvételek (1974):
19. Vacak kis város
20. Esténként a kiskocsmában
21. Az atmoszférikus gondolat hidrológiai lecsapódása
22. Az utolsó nyáron
23. Szomszédom, Cseh Tamás