Aki lemaradt volna az Amadinda ütőegyüttes szombat esti, telt házas Cage 100 emlékkoncertjéről a Művészetek Palotájában, olvassa el a Lángoló Gitárok hosszú interjúját Rácz Zoltánnal!
Nagyon sokat köszönhet Cage-nek a kultúra, talán fel sem fogjuk, mennyi mindent. Szerintem az Alan's Psychedelic Breakfast című Pink Floyd-szám – a benne hallható piruló kétszersült zörejeivel – sem jöhetett volna létre nélküle. Cage hihetetlen mértékben tágította ki a zajról és zenéről vallott elképzeléseink határait, és ez a könnyűzenére óriási hatással volt, Frank Zappának például biztosan nem kellett elmagyarázni, ki volt John Cage.
Nem bizony - sokat hivatkozott is rá, például egy 68-as interjúban:
Stockhausen nem igazi hatás. Van persze tőle pár lemezem, de nem hallgatom sokat. Cage viszont nagy hatással volt rám. Csináltunk dolgokat hangokkal, beszéddel, ami nagyon hasonlít az ő darabjaira, azt leszámítva hogy a mi darabunkban a srácok repülőgépgyári munkáról vagy a kocsijaikról beszéltek.
De Cage és az improvizáció kérdése felmerül a Zappáról készült Peefeyatko című portréfilmben is, illetve Zappa "játszik is" az "A Chance Operation - The John Cage Tribute" emléklemezen, vicces módon a 4'33 című darabot...
