A szerzőről magyarul:
- Megalkuvás nélkül - a Momus kettős Elliot Carter lemezismertetője;
Erre a darabra utal Zappa az iménti 75-ös interjúban - nagyon vidám kis történet (hallás után lejegyezve):
Mennyire vagy benne a kortárs komolyzenében? Milyen zenéket hallgatsz?
Mindenfélét meghallgatok amire alkalmam és időm van – ami legutóbb megfogott, az Kettősverseny csembalóra és zongorára két kamarazenekarral - Elliot Cartertől. Volt egy rádióinterjúm Bostonban három vagy négy napja, és rátaláltam erre a lemezre, egy Nonesuch kiadás, nagyon jó, tényleg, és rábukkantam a gyűjteményükben. Csak néztem: „hogy kerül ide ez az album?", biztos tévedésből vitte be valaki a rádióhoz.
A műsor koncepciója az volt, hogy a műsorvezető azt mondta a hallgatóknak hogy lemegy a városházára a Red Sox-szal kapcsolatos beszédeket meghallgatni, és addig egy bizonyos Frank Zappának adja át a műsorvezetést, aki azt játszik le amit akar - de persze közben végig ott maradt a stúdióban, kezelte a technikát.
Én meg fogtam ezt, feltettem, és megpróbáltam slágert csinálni belőle Bostonban: csak játszottam, játszottam, játszottam, és azt mondtuk hogy annyi hívás jön folyamatosan, hogy a lemezboltok már nem győzik kielégíteni az igényeket, aztán lejátszottam a másik oldalt is, ami egy duó hegedűre és zongorára. És voltak is akik betelefonáltak a rádióba és tényleg érdeklődtek hogy hol lehet hozzájutni – jó lemez, remek felvétel, de nem az a típusú dolog amit bármikor is rádióban játszana bárki is.
Ez a nagy gond a rádiókkal.
Na ja, hát nekik is élni kell valamiből (...). Ebben a műsorban lemezeket is lejátszol?
Igen.
Na, szerezz ebből egyet, és játsszad, csinálj slágert belőle, Los Angelesre ráfér egy kis tágítás, tegyünk valamit a ma élő amerikai zeneszerzőkért, mert ez a fickó írt pár igazán pofás darabot. Nem tudom ismered-e a vonósnégyeseit?
Nem, de meg fogom hallgatni.
Double Concerto, for harpsichord and piano [1959-61] (22:53)
Kettősverseny csembalóra és zongorára két kamarazenekarral (1961)
- Introduction
- Cadenza for Harpsichord
- Allegro Scherzando
- Adagio
- Presto
- Cadenza for Piano
- Coda
Elliott Cook Carter Jr. (1908. december 11.) kétszeres Pulitzer díjas, New Yorkban született és a mai napig ott élő amerikai zeneszerző. Nadia Boulangernél tanult Párizsban a harmincas években, ahonnan aztán visszatért az Egyesült Államokba. Egy neoklasszikus periódus után atonális, ritmikailag összetett zenét kezdett írni. Világszerte előadott szerzeményei között zenekari és kamarazenei darabok, de szólóhangszeres és vokális művek is vannak.
Késői évei kiemelkedően termékenynek bizonyultak, 90 és 100 éves kora között több mint 40, 100 éves kora óta (2008) is 14 új művet szerzett. (Wikipédia)
