Egy kis dal-elemzés Lewis Saul tollából (ő írta ezt a remek Roxy-beszámolót is). A honlapján szinte minden dalon végig látszik menni, de ez a legtöbb esetben nem több a tulajdonságok puszta felsorolásánál. Az alábbi elemzés kicsit érdekesebb - a teljes cikkért irány az anyaoldal!

Trouble Every Day

(Szar az egész - a dal magyar fordítása)

1. rész
1-6 ütem
Bevezetés... "Well I'm a-"

A szomorú, fájdalommal teli hangulatot természetesen a harmonika biztosítja, de figyeljük meg a maga két ütemével a teljes számon végig ismétlődő gitár-riffet is:

A komolyan funky-s basszusszólam is érdemes egy pillantásra:

FZ éneke mintha meg lenne duplázva - nagyon hatásos.

2. rész
7-14. ütem
"-bout to get ... so I'm"

FZ énekében a 6-15 ütem kottájával tudom bemutatni a zenéjének egy alapvető alkotóelemét és fantasztikus tulajdonságát - a nagyon természetes hangzású szinkopációt. Nagyon kevés fehér énekes képes ilyesmit megvalósítani, ezt hitelesen, a saját személyes víziója részévé tenni. Frank persze nem erőlködik hogy "minél feketébbnek tűnjön", csupán annyi remek fekete zenét hallgatott fiatalon, hogy ahogy a saját stílusa kialakult, ezek az elemek nagyon is természetesen találták meg a helyüket benne. Joe Zawinul egy másik olyan fehér zenész, aki nagyon természetes "fekete" hangon szólal meg.

Ne legyen félreértés: nem azt akarom sugallni hogy a feketék találták volna fel a szinkopációt (hiszen nagyon korai példáit is ismerjük az alkalmazásának, ott van például a 14. századi Guillaume de Machaut, de vannak korábbiak is), de sokkal "természetesebben" használták mint a fehér európai zeneszerzők, legalábbis egészen az utóbbi időkig, amikorra az ilyen nevetséges különbségtételek már mellékessé váltak (vannak például olyan fehér szaxofonosok, akik előadásában a "Giant Steps" vagy az "Impressions" az eredeti Coltraine mellé téve alig érzékelhető a különbség).

3. rész
15-26. ütem
"Watchin' and I'm" ... "every day"

A "stílusvariációkról". Az n "I'm Not Satisfied" esetében beszéltünk arról, hogy FZ milyen okosan kerüli a tonikát - nos, itt ennek épp az ellenkezője igaz! A zene első nanoszekundumától kezdve: E-BEN VAGYUNK.

De itt a 15-17 ütemnél felmegyünk a szubdominánsra (IV-A), a 18. ütemben pedig a dominánsra (V-B)! És vissza a brummogó E-re a 19.-ben.

(...)

8. rész
116-131. ütem
Guitar solo ... "Ya know we"

Itt a TCWOFZ (??...) második szólója! A 129. ütemben van a később védjegyé vált FZ-glisszandó, amit gyakran használt a zenésztársainak jelezvén a szóló végének közeledtét.

9. rész
132-157. ütem
"Got to sit" ... "harmonica, son"

A dallam ismét felfelé mozdul a 140-141-es ütemnél ("on any street in any town").

10. rész
158-180. ütem
Coda