Sokat hallgatom (még mindig) az LSO albumot, s ennek és az Ahead... lemeznek a sugallatára alakul bennem a kép Zappa dallami és ritmikai világáról. Az alábbiakban összegyűjtöttem pár "zongora-ütős" kamaradarabot: minden esetben érdemes megfigyelni a dallamhangszer(ek) és az azt kísérő ütős összjátékát.
A válogatás először egész vegyes volt, majd később az "elektronikus" dolgokat inkább a végére tettem, hogy ne legyen pepita a hangulati összkép.
Az egyes darabok megszületésekor előfordul hogy a dallamokat egyfajta gitáros-mentalitással komponálod meg?
A "Sad Jane" utolsó tétele, egyfajta menetelős dolog, pont egy gitárszóló átirata: a Shrine Auditoriumból származik, 1968-ból, Ian Underwood kottázta le még akkor, én meg egy nap beleakadtam egy papírhalom közepén. Lejátszottam a zongorán, tetszett, úgyhogy meghangszereltem.(Non-Foods: Not The Moody Blues)
Update: sajnos az eredeti lejátszási lista elveszett, addig e két darab:
Sad Jane, 2nd Movement: 4:46
Nagyon szép így egymás társaságában hallgatni ezeket a darabokat - felfedezésre kínálja magát a Sad Jane, új fényében ragyog fel az N-Lite, meglepő hangulatokat hoz a 200 Motels... Azért érdemes az itteni beillesztett lejátszó helyett az eredeti oldalon hallgatni, mert szebb, nem ilyen balesetes a számok csatlakozása:
>> A dob meg a dallam <<
Érdemes pár összehasonlítást tenni: a Mo's Vacation nyitását a Wet T-Shirt Nite részletével, a Jumbo beltestét a Number 6-szel (Le Concert Impromptu, 1997). Ez utóbbit inkább külön tettem: