Itt a KÖZPONTI FŐFÜRKÉSZ… ahogy látható, a ZENE nagyon felbaszhat… De kövessük inkább Joe-t, tegyük amit ő: vágjuk a zaciba a képzeletbeli gitárt és szerezzünk egy rendes munkát… Joe mindenesetre ezt tette, és most boldog ember: nappali műszakban dolgozik az Ezermester Sütikutató Konyhában, dacosan rázza meg a csordultig töltött cukormázbevonó-alkalmatosság steril vászon csőrét. És minden alkalommal egy csodaszép muffint pukkant a futószalagra…
És ha ez nem győzne meg arról, hogy a ZENE mindig NAGY BAJ forrása… akkor talán ki kell hogy kapcsoljam a műanyag megafonomat, hogy az utolsó dalt a saját hangomon énekeljem el…
Khm!... Heh heh..
Kicsi zöld rozetta
Kicsi zöld rozetta
Kicsi zöld rozetta
Kicsi zöld rozetta
kell ez a muffinra
Kicsi zöld rozetta
Kicsi zöld rozetta
a pici zöld rozetta
Zöld rozetta
Kicsi zöld rozetta
Kicsi zöld rozetta
Kicsi zöld rozetta
nagyon kell ez a muffinra
muffinra, muffinra,
muffinra -ffinra –ffinra
a kicsi zöld rozetta-zetta
Zöld rozitti
a kis zöld rozitti
nagyon nagyon fincsi
a ki zöld rozitti
Te jó Isten! Nagyon dzsemmeltek! Most jöjjön a reggae változat, hé, a Harmadik Világbéli embereknek… senkiről nem feledkezünk meg ebben a dalban… minden franciának is… akik annyira el vannak telve maguktól… és mindenkinek Spanyolországban… és a mongóliai embereknek, akik mindig is Spanyolországba szerettek volna menni vakációzni… és az átvert Tajvaniaknak is, ez a refrén nektek szól (Rang Tang Ding Dong, én vagyok a japán Sandman…)
Tudjátok, a Harmadik világ egyes helyein nehéz lenne erre táncolni, mert a kerozin lemezjátszó nem éppen hatékony eszköz… sokszor van hogy elfogy a szusz mondjuk pont a refrén közepén, amitől a dal így fog szólni:
Kicsi zöld rozettaaaa….
Mi azért folytatjuk, annak ellenére is, hogy esetleg nincs már svung a lemezjátszótokban. Azt javasoljuk, hogy a Negyedik világban, ahol a dolgok aztán igazán vadak, a lemezjátszót két fadarab összedörzsölgetésével működtessük. És ha minden kötél szakad, dobjuk el a lemezt… Építse fel mindenki a maga saját kis zöld rozettáját… próbáljátok ki ezt a receptet: vegyünk egy fűcsomót… a fű-csont a bokacsonttal*, a térdcsont a szerencsecsonttal… aztán mindenki New Yorkba megy és együtt bulizik Warrennel! Hejj!
Odarepültünk, jó drágán (háromszoros áron, Hölgyeim és Uraim), egy Steve Gadd**-klón játssza majd a szám zárórészét… Nagyon ott van, annak ellenére hogy a click tracknek köze nincs ahhoz amit épp most csinál. Hallom a klikket, igen, tönkremegyek a klikktől… Ez a srác teljesen el van tőle csúszva, de ki nem szarja le, Ed Mann majd felhívja később, és megmutatja neki a jelet. Oké Vinnie, hol a négy-ötöd?
Csudajó zenészek
Csudajó zenészek
Csudajó zenészek
(Az énekes nem csudajó, a zenészek a csudajók)
Csudajó zenészek
Csudajó zenészek
Csudajó zenészek
Csudajó zenészek
de tökmindegy hogy jó zenészek-e vagy sem
Mert aki megveszi ezt a lemezt azt marhára nem fogja érdekelni hogy jó zenészek vannak-e rajta
Mert ez csak egy ostoba dal
ÉS NEKEM PONT ÍGY TETSZIK
Kicsi zöld rozetta
Kicsi zöld rozetta
…
Al Malkin:
Zetta...
* ankle bone, wishbone - utalás a Dem Bones dalocskára
** Steve Gadd - a hetvenes évek ismert és elismert dobosa, Vinnie Colaiuta egyik kedvence is. Gadd játszik a Steely Dan "Aja" című lemezén (1977), és rögtön a fenti mondat után Colaiuta egy ottani jellegzetes dob-témát dob be (arf.ru)