- Playground Psychotics - London, nov. 29. 1970
Dunbarral ketten üldögéltünk a koncert után a hotelszobámban, mikor Mark bekopogott azzal, hogy lejátssza nekünk egy szalagját, amit Howard, Simmons és Underwood beszélgetéséről csinált egy londoni taxiban. Egy kis összezördülést terveztek velem. Mikor elindította a szalagot, én bekapcsoltam az UHERemet. Ezen a felvételen mi hárman szereplünk, amint Mark saját kis antropológiai gyűjtését hallgatjuk. (FZ a fülszövegben)
Howard: Az a barom teljesen kiborult, komolyan! Be kéne zárni!
Jeff: Kit, engem…?
Howard: Igen, téged is!
Jeff: Antiszemitizmus volt a részemről hogy felhoztam.
Mark: Mi, nem szereted a zsidókat?
Jeff: Hadd mondjam el világosan, Volman. Nem érdekel hogy zsidó vagy. Csak ne állj az utamba. Legyen meg a bármicvód, cseszd meg .
Mark: Sosem volt bármicvóm.
Jeff: Kipád sincs, öreg?
Mark: Nem, mondjuk egyszer volt rajtam…
Jeff: Tudtam én.
Mark: Mi baj van? Nem bírod, öregem?
Howard: Gondolom a kovbojkalapokat se szereti.
Jeff: [...] Csak vigyétek el előlem, nem akarom látni a kipát színpadon soha az életbe…
Howard: Hát, nem tudom, pedig jól nézne ki. Persze nem ebben a bandában, de majd holnap..
?: Igen, igen.
Jeff: Howard Kaylan világa!
Mark: A kipa.
FZ: Ha ha ha!
Jeff: Kedves Frank, köszönöm hogy százhuszonhárom dollárt fizettél a kajámért Amszterdamban.
Mark: … amit nem is kértem amúgy.
Howard: Utáltam!
Jeff: Nagyon élveztem hogy a te saját kisegyüttesedben játszhattam.
Howard: Úgy egy napig.
Jeff: Köszönöm hogy egy kis napfényt hoztál az életembe.
Howard: Köszönöm hogy megmutattad, milyen szar is lehet a zeneipar. Azt hittem, ismerem.
Jeff: Köszönöm hogy a legszarabb basszusgitárossá váltam a világon. Hat hónap a Mothersben, és mindenemet elvesztettem.
