- Playground Psychotics - 1970 szeptember;
Pincérnő: Reggelit... délbe'?
Howard: Reggelit - inkább a bélbe. Tudja mit: mit tud adni azonnal, vagy egy kicsit hamarabb? Ne legyen forró, semmi… Hogy mire ő befejezi azokat a forró süteményeket meg azokat a halott dolgokat, addig én is be tudjam fejezni.
Jeff?: Mi lenne ha kolbászt rendelnénk?
Pincérnő: Sonkás tojás? Reggelizni fognak?
Dick: Nem, nem nem nem…
Howard: Nem nem.
Dick: Nem, nem nem nem…
Howard: Ő sosem...
Aynsley: Nem, nem nem…
Dick: Egy zsömlét és egy narancslevet.
Jeff: Virginia Graham.
Pincérnő: Narancslevet és… egy zsömlét?
Aynsley: Egy száraz zsömlét.
Dick: Igen.
FZ: Kenyeret és vizet.
Aynsley: Egy száraz zsömlét.
Dick: Kenyeret és vizet.
Pincérnő: Köszönöm.
Howard: Frank, nagyot hagytál ki a klubban tegnap este. Látnod kellett volna mi ment ott, öregem, ha ott lett volna a magnód, a földön fetrengtél volna, a hasadat fogva a röhögéstől. A legnagyobb volt. Mindenki kész volt tőle, a borozás ment, olcsó bort ittak. És ott volt az a zenekar, nagyon penge kis banda, játszottak, lenyomtak úgy két számot, mikor megkérdezték: "Oké, bárkinek a közönségből... nincs kedve feljönni?” Persze az öreg Párolt Simmons volt az első aki letesztelte a srác gitárját, azonnal szólózni kezdett. Egy csaj meg odament a közönségből, öregem, valami aranyozott selyemruhában, tiszta Janis Joplin volt, csak egy kicsit lepattantabb, kiment és bluesokkal próbálkozott mint Buddy Miles vagy ilyesmi, de marhára nem ment neki, ő meg csak énekelt: "Get yourself together… You are where it's at…," Ezt csinálta vagy negyven percig, öregem, csodás volt. Az emberek megtapsoltak minden versszakot…