Prágai látogatásom során a kormány számos tagjával, Havellel és mindenféle gazdasági miniszterekkel ismertettek össze. A megbeszélések eredményeképpen felajánlottam nekik, ha valamifajta nyugati képviseletre van szükségük, a befektetések megszerzéséhez vagy bármi egyébhez, akkor engem érdekelne ez a feladat.

A miniszter adott nekem egy okmányt, miszerint "kereskedelmi, turisztikai és kulturális" ügyekben képviselem a kormányt. Ez egy ilyen kis egyszerű levélke. És aztán el is kezdtem telefonálgatni, hogy megszervezzek nekik ezt-azt. Csakhogy lett is egy csomó fű alatti hátbatámadás, meg más furcsa dolgok, amikről nem is tudtam.

Soha nem féltem kimondani a véleményemet. Azon a bizonyos munkaebéden Havel elmondta, hogy Dan Quayle szándékozik meglátogatni őket, és erre én kifejtettem álláspontomat, miszerint igazán szerencsétlen helyzet az, mikor egy Havel elnökhöz hasonló személynek akár csak néhány percig is egy olyan ostoba ember társaságát kell elszenvednie, mint amilyen Dan Quayle.

Aztán csak annyit tudok még, hogy Dan Quayle végül nem jött. Ellenben, na hogyishívják, James Baker III. átszervezte a moszkvai útját, hogy beronthasson Prágába, és szó szerint megzsarolta a cseh kormányt.

Azt mondta, most vagy az USA-val bizniszeltek, vagy Frank Zappával. Melyik legyen? Nos, így alakult rövid, ám szerencsétlen kapcsolatom a cseh kormánnyal. (FZ, BBC Late Show, 1993.)

Szívecskés autogram ellopva átvéve a Polaris blogról (szép sztori - olvasd ott!):