Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Yes: Changes

2011.11.06. 08:00 mB

Bevallom, nem igazán ismerem a Yes-t, a Youtube-on néha szembejön egy-egy régi, klasszikus felvételük, de más világ, nem igazán érint meg, nincs hozzá valódi kapcsolódásom (de tényleg: nem is igazán ismerem, az is igaz). Megvan viszont az 1983-as 90125 című lemezük („glavni i odgovorni urednik: B. Novak”), és a napokban elővettem ismét.

Jó kis lemez ez.

Ha jól veszem ki a történetírásokból, a poposabb(nak mondott) irány felé való kanyarodásért mintha Trevor Rabin (délafrikai) gitáros lenne nagyrészt felelős. A nagy sláger nyilván az Owner of a Lonely Heart a lemezről, de – ahogy azt egy YouTube kommentelő megjegyezte – nem igazán van a lemezen rossz dal, nagyon homogén, erős zene.

Persze a dallamok, a hagyományos dalszerkezet ami először megmarad, de érdemes figyelni a finom hangszerelésekre, a díszítésekre, a finoman kidolgozott többszólamú vokálokra (azért a City of Love kemény alapriffje már-már punkos hatásokat mutat). A „popularitás” itt számomra pusztán annyit jelent, hogy JÓ, emlékezetes, világos, szépen szerkesztett dalok születtek, elsőre a Supertramp dalaihoz, építkezéséhez tudnám hasonlítani.

Mindezt csak azért, mert a legnagyobb kedvencem a fenti Changes – hangszerelésében, előadásában, építkezésében, variációiban… (Anderson/Rabin/White, bár a fő szerző itt is Trevor Rabin). Érdekes találás volt a fenti koncertváltozat, de az igazi azért az „eredeti”, a lemezverzió.


A (majdnem) teljes 1991-es koncert megnézhető itt:

Yes: Union tour, Denver CO, 1991. május 9.

Kiadatlan videófelvétel, keverte Trevor Rabin

  • Jon Anderson (ének)
  • Bill Bruford (dobok)
  • Steve Howe (gitár)
  • Tony Kaye (billentyűk)
  • Trevor Rabin (gitár)
  • Chris Squire (basszus)
  • Rick Wakeman (billentyűk)
  • Alan White (dobok)

  1. Yours Is No Disgrace Part 1
  2. Yours Is No Disgrace Part 2
  3. Shock To The System
  4. Changes
  5. Heart Of The Sunrise Part 1
  6. Heart Of The Sunrise Part 2
  7. Owner Of A Lonely Heart
  8. And You And I Part 1
  9. And You And I Part 2
  10. I've Seen All Good People
  11. Lift Me Up
  12. Roundabout

2 komment

Címkék: popkult rockzene nemzappa

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr43314351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2011.11.07. 09:47:28

Kösz Bálint! Reggel, mit reggel, hajnali 7kor felkeltem, hogy aztán egyből bevarhassam ezt a nótát a lejátszóba. A mai tacskó zenekaroknak (és itt fejeztem be a vélemény nyilvánítást korunk pop zenéjéről) a fél karjuk sem lenne elég, hogy írjanak egy ekkora refrént.
Steve Howe-t nagyon bírom, teljesen elmeháborodott dolgokat játszik a korai Yes lemezeken, az ember várja, hogy mikor fognak összekavarodni az ujjai a gitár nyakán, de mindig kikeveredik a megengedhetetlen ötleteiből. Itt meg csak áll egy akusztikus gitárral és vokálozgat. Rabin szépen átvezette őket a 80as évekbe, előtte is bennük volt a hajlandóság, de kellett egy ilyen dalszerző/hangszerelő.
Szeretem a Yes korábbi lemezeit is, de pont a dalok szerkezete, meg a témák szerintem sokszor felesleges halmozása az, ami miatt nehéz egyben hallgatni az albumokat. Üdítő kivétel a Relayer, aminek kezdőnótája (Gates of Delirium) az egész zenekar csúcspontja, a maga laza 22 percével.
Ellenben, ha az egyes zenészekre figyelünk, hihetetlen dolgokat lehet kihallani. Chris Squire-nek szakadjon le a keze. :) Már elnézést.
Itt a felesleg eltűnt. Ajánlom nagyon az Anderson, Bruford, Wakeman, Howe első lemezét, ami szintén ezen a vonalon mozog, de még egyértelműbbek a dalok. Squire helyett Tony Levin játszik, de Tony Levin-t én még Squire-nél is jobban bírom.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2012.12.31. 11:02:49

Találtam egy új Changes-t egy friss feldolgozáslemezről (betettem a hírbe, onnan meg is vehető) - derekas, tetszik ahogy szépen külön hallatszanak a hangszerek, a váltások viszont mintha kevésbé lennének "organikusak" mint az eredetiben.
süti beállítások módosítása