[A héten már volt Pink Floyd(ing), de tartsuk magunkat a P-Péntekhez, meg kíváncsi is vagyok, Milán mit szól a fenti felvételhez - talán nem orrol meg az olvasótábor. Van tánc is, vicces a dramaturgia. Nyomokban Dark Side motívumokat tartalmazhat.]

A Párizsi Konzervatórium diákjainak előadása 2003 márciusából, összidő: 34:51.

A darabról az Echoes című könyv:

Bár a zenekar néhány hónapja már játszotta a darabot, az „Atom Heart Mother” hivatalos bemutatóját júniusban tartották a Bathi Fesztiválon, teljes nagyzenekarral és kórussal. Egyike volt ez azon kevés alkalmaknak, amikor a következő év folyamán a zenekart élőben is rézfúvós és kórusszekció kísérte.

A darabot „The Amazing Pudding” címmel hirdették meg, mivel még mindig nem sikerült rendes címet kitalálniuk (…). „A kontrollszobában ültünk - emlékszik (a hangszerelő) Geesin –, ott volt John Peel újságja [egy Evening Standard], mi meg ott ücsörögtünk Nickkel, Rogerrel meg a többiekkel. Mindenki azt mondogata: „Nem tudjuk, mi legyen a cím”, mire én azt mondtam nekik: „Nézzetek bele ebbe, biztos találtok valamit”, úgyhogy Roger felkapta az újságot, és kibökte: „Atom Heart Mother”, a többiek meg: „Igen, ez jól hangzik”.
(A cikk egy várandós nőről szólt, akinek egy atom-pacemakert ültettek a mellkasába.)

Az eredeti borítón egy teljesen átlagos tehén látható egy teljesen átlagos legelőn, semmiféle felirattal, ami a lemez tartalmára utalna. Ennek két oka volt: abban az időben a zenekart egyfajta „űrrockot” játszó zenekarnak tartották; a zene minden fajtáját fel akarták fedezni anélkül, hogy beskatulyáznák őket egyetlen stílusba. Ezért azt akarták, hogy a borítón legyen „valami egyszerű”, így egy tehén került rá. (Wikipédia)