- Kristály-liturgia [0:10]
- Ének az angyalért, aki az idő végét jelzi [2:45]
- Madarak szakadéka [7:49]
- Közjáték [16:10]
- Jézus örökkévalóságának dicsérete [17:58]
- Dühödt tánc a hét trombitáért [25:24]
- Szivárványok sokasága az angyalért, aki az idő végét jelzi [31:32]
- Jézus halhatatlanságának dicsérete [38:54]
Matthew Schellhorn (zongora) és a Philharmonia Orchestra szólistái: James Clark (hegedű), Barnaby Robson (klarinét), David Cohen (cselló).
A múltkor felemlegetett kaposvári kortárszenei fesztiválon (Kaposfest) láttam-hallottam ezt a darabot (Quatuor pour la fin du temps) - sajnos koncertfelvételt (videót) nem találtam egyben, de így is izgalmas, kottával (már aki tudja olvasni, khm, én nem).
Mint a zeneirodalom legnagyobb remekműveinél oly gyakran, itt is a ciklikus építkezés mikéntje lesz a legérdekesebb kérdések egyike. A mű címe, a tételfeliratok, a zeneszerző magyarázatai ismét mintha a hallgató segítségére sietnének; úgy tűnik, mintha pontosan körvonalazható program rejtőznék a darabban, s ez foglalja egységbe, ez kapcsolja össze az amúgy meglehetősen heterogén tételsort. A partitúra élén bibliai idézet áll, néhány sor János jelenéseinek tízedik fejezetéből. (...)
A mű eszközei, megoldásai persze nagyon is anyagszerűek, s így legföljebb azon lehet eltöprengeni, hogy mennyire zenén kívüli is a Kvartett poétikai eszméje: az időtlenség, a végtelenség megjelenítése véges eszközökkel. S az sem elhanyagolható tényező, hogy végül m ég ez a program is leválik az elkészült műalkotásról s az bár talányos, de nagyon absztrakt zenei szerkezetként áll előttünk.
A fenti szöveg forrása a maga teljes terjedelmében (Bartók rádió):
