Psychedelic night

- jegyzet az élményről és némi Psychedelikus képanyag -

köszönet Pászti Tibor vendégszerzőnknek a korábbi hozzászólásnál részletesebb, alapos beszámolóért - nemkülönben a képekért!

2011-ben ha Keep Floyding és ha Bárka szinházi fellépés, akkor Live At Pompei a fő téma, mellé pedig, vagy 72 előtti felvételek adaptálása mint tegnap este (2011.10.01), vagy az Animals album ami szintén a hetvenes évek bár nem az eleje hanem a vége 1977 lévén, mint a nyáron. Akár szándékában állt a zenekarnak ez, akár nem, én ezt a következtetést vontam le.

Most azt ígérték, hogy nem lesz best of Pink Floyd, nem lesz Fal, nem lesz DSTOM, nem lesznek top slágerek. Csak az 1972 előtt született felvételekből válogatnak és azt ígérték lesz quadrofónia is. Ott a helyem ez nem kétséges, dőlt el a kérdés egyből amikor először hallottam a programról.

Mivel a bárkában másik koncert is volt ezen az estén, ezért szokatlanul későre 21:30-ra hirdették a kezdést azzal, hogy majdnem biztos, hogy 22:00 lesz belőle! Mi 21:00 körül értünk oda letelepedtünk a már megszokott (egyszer már ültünk ott) helyünkre és italunkat fogyasztva vártuk, hogy teljék az idő és közeledjék az élmény!

Tóth Attila, a zenekar billentyűse kezdés előtt köszöntött minket is, kedves szokása, hogy a rendszeres (s talán a rendszertelen) koncertre járókat köszönti, ettől is olyan klubbos, olyan barátságos az egész. Váltottunk pár szót arról, hogy sikerült-e a beállás? Elmondta, hogy sajnos 19:45-kor a másik koncert miatt megkérték őket, hogy fejezzék be a beállást, de majd menetközben korrigálnak ha kell. Valahogy nem lettem sík ideg, eddig is mindig megoldották, ha valami problémájuk volt egyszerűen hátraszólnak Prohászka Ferinek, hogy ebből kérek még vagy abból vegyél el. Sőt azt figyeltem meg, hogy sokszor csak jelelnek a fiúk Ferivel, mutogatnak felfelé és teljesül amit kérnek, mert hangosabban hallják a kontrollban magukat, vagy a dobot vagy a billentyűt vagy tudom is én mit :-)

Feltűnt, hogy nem csak ígéret volt a zenekar részéről a quadrofónia hanem valóban quadróban fog szólni a zene mert négy hangfal határolta a közönség által elfoglalt nézőteret. Kettő elől ugye és kettő a hátunk mögött.

Közben azt is megfigyeltem, hogy a gyülekező szokásos tömeg Max 100 fő finoman morajlott, ezért a lépcsőn néha megjelent egy hölgy aki mintha mindenki őt nézné erős pssszt felszólítással próbált csendet teremteni. No persze esélytelen volt mert mindenki a beszélgető partnerével volt elfoglalva, rajtam kívül nem tudom ki vette észre a kétségbeesett kísérleteit. Amúgy azért volt furi az egész mert az emeleti koncertből semmi nem hallatszott le (lehet a csend szimfóniát adták elő? :-))))) Ha pedig le nem hallatszott semmi akkor fel a halk morajlásból mi hallatszódhatott vajh? Na mindegy. A lépcsőn 22:00 körül megjelent az első lefelé tartó néző, majd öt perc alatt le is ürült az emelet és a fiúk beálltak a helyükre: Kezdés.

Arnold Layne! - Mivel mással is kezdhették volna az estét. Ez a korai Floyd dal nekem erősen Beatles és Rolling Stones beütésű.

Astronomy Domine - jó volt a fiúktól is hallani ezt a számot, élőben először áprilisban az ausziktól hallottam.

Intelstellar Overdrive - na ez eddig nem tartozott az általam agyon hallgatott Floyd felvételek sorába, de mostantól nagy kedvvel fogom elővenni. Nagyon tetszett az élő zene mellett a fények játéka is, külön köszönet a fényekkel dolgozó Zsámboki Gergelynek. Próbáltam a váltakozó vörös, kék, és zöld fények alatt játszó csapatot fotózni, és ezáltal vissza adni a látványt is, de komoly erőfeszítésembe telt a végül megtartott néhány tucat felvétel elkészítése.

Set the Controls for the Heart of the Sun - a feleségemmel a végén össze nevettünk történt ugyanis, hogy egy nyár eleji sörsátoros koncerten hallotta először a számot. Akkor ki volt "akadva", hogy hosszú és a közepén minduntalan azt várta, hogy mikor lesz már vége ehhez képest rendre folytatódott. Most az első három számára ismeretlen szám után felüdülésként érte végre egy ismerős felvétel.

A Saucerful of Secrets - Tóth András letette gitárját, hogy dobverőket vegyen a kezébe, olyan fehér labdacsokkal felszerelt ütőket és lelkesen ütötte verte vele a cintányérokat, mint anno Pompeiben Roger. Elárulom nem ez volt az első eset, hogy András az este folyamán más hangszerhez nyúlt de erről majd kicsit később.

Cymbaline - az est hangzásban kétségtelenül leginkább várt fénypontja volt mert ennek a közepébe építette be a zenekar a quadró hatású elemeket. Az alaptétel az volt, hogy egy kellőképpen kopogós cipőben egy kellőképpen kopogásra alkalmas padlón lépkedő alak vezetett minket körbe füllel a termen. Érdekesség, hogy A Folyd már 1966-tól (ha jól értettem) alkalmazta ezt a hangzást. De a koncerteken a mai napig nem terjedt el sőt a mindennapjainkba is csak épphogy beépül kevés ember tud ilyen minőségben zenét hallgatni otthon. Szóval Attila tekergette a potikat ettől a hang hol itt hol ott járt. Ebben az elemben bőven volt 1972 utáni dallam is, sőt fal is volt benne egy iciri piciri. Attila azt mondta, hogy érdemes elgondolkozni miért éppen azok a dalok voltak a szekcióban amik? Hát egyelőre én nem jöttem rá de jól illeszkedtek koncepcióba az 1972-előtti múltból az 1972 utáni jövőbe ami nekünk ma már szintén múlt, történelem, de milyen történelem..........

Careful with That Axe, Eugene - Attila sikolyai teljesen tökéletesek voltak, megborzongtam tőlük olyan tökéletesek voltak.

Obscured by Clouds / When You're In - ezt a két számot nem ismertem, ugye már le sem kell írnom, hogy azóta többször meg lettek hallgatva.

Fat Old Sun - eljutottam arra a szintre a Floyd iránti rajongásomban, hogy már az Atom Hearth Mothert is rendszeresen képes vagyok meghallgatni ezért nagyon örültem, hogy hallhattam ezt is a fiúktól. (Ha nem vigyázok lassan képes leszek az Ummagummát is nem csak egyszer, de esetleg többször is meghallgatni. Egyszer már sikerült :-))

One of These Days, Echoes - a felvezetésben elhangzott nem lesznek best off felvételek, dehogynem! Ezt a két dalt a korai klasszikusok közül mindenki ismeri aki a Live At Pompeit látta anno ifjú korában. Az Ehoes-ben különösen tetszett nekem ahogy Bálint Balázs és Goldschmindt Gábor énekelt.

Mademoiselle Nobs - a ráadás dallal gyakorlatilag lenyomták a teljes Live At Pompei albumot igaz nem az albumon lévő sorrendben. Itt pedig megtörtén ismét ami az este folyamán egyszer már megtörtént, hogy András letette a gitárját. Igaz most azt felvette Attila és ő játszott rajta, András pedig a billentyűk mögé állt. Dobos Viktornak (aki a dobos :-)) nem jutott szerep a dobok mögött, ezért leült a pódiumul is szolgáló lépcsőre, de Attila ezt nem tűrte a tétlenséget egy akkordot lefogott és Viktor az ujját végig szántva a húrokon mégis aktív szereplővé lépett elő.

Csak azt tudom mondani amit röviden írtam már különböző kommentjeimben: Köszönöm a zenekarnak, nagyszerűek voltak, igazán jól éreztük magunkat!

Pászti Tibor
2011.10.02 Ajka