Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Zepparella

2011.09.20. 19:18 mB

- www.zepparella.com -

A csapat alapítója (Izomka) Clementine dobos; Gretchen Menn gitáros pedig sosem mulasztja el meghatározó élményei között megemlíteni Eric Johnsont, Steve Morse-t, Frank Zappát és Jeff Becket.

idénre már új énekesük van:

5 komment

Címkék: popkult rockzene

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr963241650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2011.09.20. 22:28:15

John Bonham egyik (szerintem) leginkább emblematikus nótája a When The Levee Breaks. Tonnányi súlya van minden egyes ütésének, egészen elképesztő. Azt hiszem a stúdió folyosóján lett a dob felvéve. A hajnali törzshelyünkön mindig feltesszük ezt a nótát (meg a Kóbor Angyalt), elképesztő húzása van. Zeppelin.
Ez a feldolgozás se rossz - ameddig be nem jön az ének. Ez eredetileg egy Memphis Minnie nóta a harmincas évekből, a Zeppelin verziójában nagyon benne van ez a hangulat.
A Ramble On viszont jól áll a lányoknak, az új énekes is jobb.

Zolcsi67 2011.09.21. 00:15:46

Bonzo kovácsolás-utánzása csillagos ötös a When The Levee Breaks-ban. Plantnek viszont nagyobb hangterjedelme van, mint a régi énekes csajszinak ;-) Az új már OK-bb :-)

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.09.21. 11:30:19

Ez a csapat felidézi bennem azt ami a korábbi feldolgozás-zenekarosnál is mocorgott bennem: hogy ha a zenészek JÓ zenészek, ha pontosak, ha együtt vannak, ha nem az „elődre” és annak mímelésére hanem a ZENÉRE figyelnek és azt kívánják átadni, akkor nagy baj nem lehet. És fent én ezt látom: remek zenészek, akik megtöltik a légteret a muzsikálásukkal – és nem mondjuk a hasonlítani-akarásukkal.

Vigyázat, a következő szakasz a nyugalom megzavarására alkalmas megállapításokat tartalmaz! :-) (Illetve vélhetőleg elásom majd magam pár embernél, hehe.)

De továbbmegyek: nekem ez a női csapat még jobban is tetszik mint az eredeti. EZ (nekem) sokkal inkább szól a ZENÉről, az együttlélegzésről, a zenei tudásról – és nem valamiféle mítoszról, „személyiségekről”, legendákról –és azok felélesztéséről. Meg kell hogy valljam, igazán nem is szeretem a Led Zeppelint – az első két lemeze kiváló, sokat is hallgattam: pontosak, karcosak, frissek, együtt vannak, gazdag az anyag dinamikában és intenzitásban… Az utána következőek nekem ellaposodnak, el-misztikusodnak, a gitár kásásabb, bizonytalanabb kontúrú lesz – és Plant pedig már az első két lemezen lenyomta a torkomon az egy évszázadra elég „bébi bébi bébi” mennyiséget ;-).

Ezért örömteli, hogy a Zepparella nem őket akarja majmolni (cselló-vonó…), hanem „csak” a zenét hozza – és remekül. Minden (számomra) zavaró maníroskodás vagy túljátszás nélkül. Jimmy Page dolgait az első két lemezen és például a Roy Harperrel készített közös lemezein élvezem igazán – koncertfelvételeken nem emlékszem hogy egy-egy számnál tovább bírtam volna: szétfolyós, pontatlan, kásás (pláne a hírnevéhez képest). Ezért örömteli fent valódi hangszereket hallani, hogy a szám „műsorideje” valódi zenével van kitöltve, a gitáros nagyvonalúan uralja a hangszer minden centiméterét, a dobos alá külön betonaljzat kell hogy ne szakadjon be a padló, az énekesnek a szájharmonikázása is nagyon a helyén van… Szívesebben megnézném ezt a csapatot mint sok más tribute-csapatot, és PONT nem azért mert hasonlít, hanem azért mert ZENE.

Na mégegyszer elnézést. :-)

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2011.09.21. 13:44:23

@mB: :) Ez már egy olyan szubjektív terület, ahol a vita szerintem felesleges. Néha komolyan elgondolkodom, hogy lehet, hogy nem él 6 (vagy 7, ki tudja hányan vagyunk éppen?) milliárd Led Zeppelin rajongó a földön? Vagy Pink Floyd? Vagy Guns 'N Roses? Tök mindegy, vagyunk így is elegen. Valakinek más tetszik, ez tök egyszerű.
Ami a lemezeik hangzását illeti, ez volt Jimmy Page egyik legfőbb kísérleti terepe. A ma poros, néhol tompa gitárhangzás, ami az ötödik lemez környékén, vagy környékétől megjelent az albumokon, akkoriban sok újdonságot hordozott magában. Van abban valami, hogy a korai lemezek hangzása kevésbé volt kásás, sűrű, később viszont a hangszerelés is összetettebb lett, ezt pedig valahogy egységbe kellett fogni, az eszközök pedig korlátozottabbak voltak, mint most. Mondjuk, ha a Dark Side Of The Moon-nal hasonlítjuk össze tényleg fura, de a Zeppelin azért alapvetően egy keményebb hangzású zenekar volt, mint a Floyd.
Ennél a Zepparellánál viszont nem érzem annyira helyénvalónak a fenti kijelentést, mert egy csak feldolgozásokat játszó zenekarról van szó. Annyira azért nem írják át a nótákat (sőt), eljátsszák azt, amit már előttük is eljátszottak. Visszakanyarodva a When The Levee Breaks-hez, én nem hallom ki a saját olvasatot, viszont nem tudok mit kezdeni az énekes csaj erőlködésével. Annyira nem nehéz a dallam, hogy ne lehessen kiénekelni, de számomra élettelen az egész, viszont ez megint teljesen szubjektív. A harmonika nagyon szépen szól, jól van keverve. Hangsúlyos. Egyébként nagyjából hangról hangra ugyanazt játsszák, sőt, még a gitáros csaj, is úgy dől hátra, ahogy Jimmy Page szokott. :) Na jó, hogy ez csak kukacoskodás. Hogy még 1-2 korty keresztvizet leszedjek a zenekarról, a basszusgitáros, itt csak egy basszusgitáros. A Zeppelinben, viszont John Paul Jones volt. Kapta anno rendesen, hogy "túl sokat játszik", de olyan alaplüktetést adott a zenének...ráadásul ő volt az, aki alig halhatóan de rengeteg különböző stílust beleintegrált a Zeppelin muzsikájába. Aztán majdnem elment templomi orgonistának, de a pénzt valószínűleg jobban szerette, mint, hogy hetente eljátssza a Máté Passiót.
Hallgassunk, amit akarunk. :)

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.09.21. 14:53:25

@Rátosi Milán: "Annyira azért nem írják át a nótákat (sőt), eljátsszák azt, amit már előttük is eljátszottak." - igen, gyakorlatilag ezt mondom én is, de erényként kiemelve: a számot játsszák el magát, minden manír, tompaság meg érzelmes hajlítgatás meg személyeskedés (bébi bébi bébi) meg mifene nélkül. JÓ hallani a gitárt, a harmonikát, a brutál vert dobot: az, hogy "csak" az eredeti szólal meg, nekem pont elég. A Zeppelines verzió nekem túl maníros, túl elérzékenykedett - miközben abban is ugyanez a 4 hangszer van.

Jó, jó, nem azt akarom mondani hogy ez mindennek a csúcsa, egyszerűen csak jó úgy hallgatni egy Zeppelin-feldolgozást, hogy a mítosz (hála istennek) le van róla felejtve - és "csak" a zene marad. Engem pedig a zene érdekel, a mitikus hősök pedig nem igazán. ;-)
süti beállítások módosítása