Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2011.08.28. 23:27:56

Nagyon sajnáltam, hogy négy éve nem lehettem ott ezen a koncerten, de az is igaz, hogy még jobban sajnáltam volna ha ki kell hagynom a Nancy-i Jazz fesztivált, ahol Bernard Struber Z'tetje szintén Zappát játszott. Nem is rosszul, de azért nem is ilyen jól.
Zappa komolyzenei/nagyzenekari/... (mindenki válassza ki a megfelelőt) dolgai az életmű legérdekesebb részei közé tartoznak, ugyanakkor ki is lógnak belőle. Azt is mondhatnám, hogy valahogy kiesnek a koncepció folytonosság éles fogai közül, de természetesen nem esnek ki. Kikandikálnak. Ebben nyilván szerepe van annak is, hogy ezeknek a felvételeknek a létrejötte, létrehozása egy teljesen másfajta világban, jelesül a komoly zenészek roppant módon komoly és abszurd világában zajlott, a többi munkával ellentétben. A munka megszervezése, a megvalósulásra rendelkezésre álló idő is ilyen roppant komoly és abszurd határok között mozgott, kivételt ez alól talán az Ensemble Modernnel való munka jelentett. Ha Zappa marha sok zenésszel való közös dolgait nézzük a Yellow Shark egyértelműen kiemelkedik a többi közül. Sokkal jobban szól. Jobb a hangszerelés, a hangszerek aránya ööö arányosabb, és főleg van ereje a felvételnek. Az Ensemble Modern sokkal inkább játssza kortárs felfogásban a darabokat, a hangszer kezelésük abszolút nélkülözi a historizmust, ellentétben a London Symphony Orchestraval, illetve még a historikus, teszem azt hegedűhangolást is képesek valahogy az irónia köntösébe bújtatni (kövezzetek meg, olvasok egy könyvet erről a témáról, és nagyon érdekes). A London Symphony Orchestra valószínűleg alapvetően semmit sem tudott azoknak a daraboknak a jelentéséről, amit el kellett játszaniuk, csak kottájuk volt, meg némi idejük. Ezzel együtt is szeretem hallgatni a velük készült két albumot, de ez a rádió felvétel jobban tetszik. Persze a hangzás jobb, Chad Wackerman nincs itt, innentől a dobjai nem szólnak tök külön az egésztől. Valahogy egységesebb az egész, ami pedig külön öröm az az Envelopes. Nagyon tisztán hallani azt a dallamot, a Bogus Pompban meg gyönyörű, ahogy az Uncle Meat megidézésre kerül, és még mások is, de most ezt lusta vagyok kibogozni. A humor pedig ott lebeg az egész felett, ezt az LSO felvételeiből sokszor hiányolom.
Zappa pedig nincs humor nélkül.