Az ember esetleg azt gondolná, hogy a mai gazdasági viszonyok között, hogy a mai kulturális helyzetben egy központtól (Budapesttől) távoli, ráadásul a kortárs zenére fókuszáló, ráadásul még friss és bejáratatlan rendezvénysorozat igen szűk kört lesz csak képes megmozgatni (ha egyáltalán), és fizikai marginalitásából következően punnyad majd bele önnön szellemi marginalitásába.
Hát nem. Kaposváron második évben rendezték meg Kaposfest címmel (augusztus 12-20) a fenti összes ismérvvel rendelkező, és fantasztikus szakmai ÉS közönségsikernek sikernek örvendő fesztivált.
II. Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál: 18 ezer néző, közel 30 koncert, több mint 100 darab, 69 előadóművész, 1 hét élőben a Bartók Rádióban, felejthetetlen élmények. Folytatás 2012-ben!
Részletek a szerző, Olivier Messiaen gondolataiból: “A Kvartett az idők végezetére (fent) című darabot rabságom alatt komponáltam, először Görlitzben, a hadifogolytáborban mutatták be 1941. január 15-én. (…) Zenei nyelvezete alapvetően immateriális, spirituális és egyetemes…” Előadók: Reto Bieri – klarinét, Nagy Péter – zongora, Alina Pogotskina – hegedű, Perényi Miklós – cselló
A program néhány klasszikus darab és zeneszerző mellett a kortárs zenére, az utóbbi száz év kínálatára fókuszált: Steve Reich, Messiaen, Ligeti György... (csak amiket én láttam az ottlétem egy napja alatt).
A Kamarazenei Fesztivál két, jellemzően apró motívumokból felépülő egyedi hangzásvilágú művel is tiszteleg Steve Reich zeneszerző előtt. Részletek hallhatók a Zene fadarabokra és a Mallett Kvartett című művekből. Előadók: Colin Currie, Rácz Zoltán, Holló Aurél, Szabó Mátyás, Váczi Zoltán
A fenti részletek a Kaposvár NetTV honlapjáról származnak - sajnos Ligeti vonósnégyeséből nem találtam részletet: a közönség első sora elé befészkelődő zenészek a színpadot átadták a táncosoknak, és az élő zene az erre épülő, támaszkodó élő tánccal... A Fidelio ugyanerről:
Az est egyik szenzációja számomra Ligeti György Métamorphoses nocturnes-je volt a Kelemen Kvartett és a Magyar Nemzeti Balett táncosainak előadásában. Zenekari árok nem lévén a vonósnégyes a színpad előtt foglalt helyett, így viszont (főleg a karzatról) láthatók voltak, gyakran elvonták a figyelmemet a táncosokról, ami persze leginkább a zenészeket dicséri. Andrea Merlo koreográfiája egyébként kiválóan leképezte Ligeti zenéjét, az egymásba futó szólamok a mozgásban is megjelentek, a táncosok is gyakran folytatták egymás mozdulatait. A kiváló zenekar és a nem különben nagyszerű táncosok együtt olyan produkciót adtak elő, hogy a végén már szinte haragudtam a szerzőre, hogy nem egy több órás balettet írt.
És minden folyamatos sajtójelenléttel (az előző nap kritikái a Zeneház falán, Bartók rádió, stb.), megtelt hotelekkel, virágzó és társ-rendezvényeknek helyet adó éttermekkel, az utcákon sétáló zenészáradattal. Akik nehezen is tudtak hazamenni: az egyik neves szólista saját koncertje után hazaútját lemondva Kaposváron maradt, hogy a zárókoncerten ismét a közönség elé lépjen.
Barátok közt a fesztiválon from netTV on Vimeo.
- Tánc, Bach és a Mikulás - ugyanerről a napról a Fidelio cikke.
Bónusz: tavalyi összefoglaló (nyomokban Laár Andrást tartalmazhat!):
