Frank Zappának nagyon bejött volna a zéró tolerancia elve, amelyet a srácok a médiával szemben alkalmaztak. A hatvanas évek végén Zappa harciasan, félelmet nem ismerve vette a szárnya alá a zeneipar olyan különceit, mint Alice Cooper vagy Captain Beefheart, és leszerződtette őket egyik labeljéhez, a Straighthez.

A Nem erre baszik a magyar blog cikkének (rövidített) átvétele;

Amikor 1976 januárjában Zappa visszatért Ausztráliába, véletlenül belefutott az AC/DC egyik koncertjébe, és nagyon tetszett neki az apró srácokból álló féktelen rock and roll együttes, melynek élén egy iskolai egyenruhába öltözött virtuóz gitáros meg egy félig költő, félig utcai harcos énekes állt.

Malcolm, Angus és Bon imádta Zappa humorát. A Young fivéreket lenyűgözte a fickó zenei tudása.

Az első ember, aki Amerikába akart vinni bennünket, Frank Zappa volt – mesélte Angus Phil Lageatnek a HM 1996 decemberi számában. – Egyszer látott minket fellépni Ausztráliában, nagyon bejött neki.

Az előző hónapban az It’s A Long Way To The Top kislemez az ötödik helyig kúszott fel az országos slágerlistákon, de ahogyan azt a Zappával való találkozás is bizonyította, néha adódnak az életben olyan lehetőségek, amelyek megkönnyítik az ember dolgát. Zappa ajánlatából végül nem lett semmi, úgyhogy a srácok újra a következő album, a Dirty Deeds Done Dirt Cheap stúdiómunkálataira koncentráltak. Januárban kezdődtek a felvételek az Albert Studiosban, ismét csak George Young és Harry Vanda irányításával.

Az eredeti forrás:
Murray Engleheart és Arnaud Durieux:
AC/DC: Maximum Rock & Roll.
Fordította: Toth Benedek. ShowTime Budapest, 2007.