A '70-es években olyan progresszív bandák virágzottak, mint a Jethro Tull, a King Crimson, a Yes, a Genesis vagy az Emerson, Lake and Palmer. Hírnévben eltörpül mellettük a Gentle Giant, pedig zeneileg a progrock legmagasabb csúcsait ostromolták.

A GG stílusát nehéz meghatározni, tágabb értelemben véve progresszív rock, de zenei inspirációt rengeteg stílusból merítettek, mint például a blues, jazz, kamarazene vagy a barokk.

1970-től '80-ig volt aktív a zenekar, kezdetben a három Shulman-testvér (Phil, Ray, Derek), Gary Green, Kerry Minnear és Martin Smith alkották. Utóbbi a dobokat püfölte, a többieknél bonyolultabb a helyzet, ugyanis jó néhány hangszeren zenéltek. Ez a jó szokásuk a később csatlakozott tagoknak is megvolt, a végső ötös - az egyébként igen gazdag GG-honlap szerint - több mint 30 hangszeren játszott.

Egyik legkülönlegesebb hangszerük a Dave Zammit által kifejlesztett shulberry volt.

A doboknál Smith-t Malcolm Mortimore, majd őt John Weathers váltotta. A végső felállás 1972-ben alakult ki, amikor Phil Shulman az Octopus-turné után távozott. Egyrészt több időt szeretett volna a családjával tölteni, másrészt elvesztette a motivációját, amikor is a Black Sabbath előtti fellépésükön a közönség a fújoláson túl tűzijátékot is dobott a színpadra.

Habár a második albumuk, az Aquiring the Taste fülszövegében az volt olvasható, hogy céljuk a kortárs zene határainak kitágítása, akár a népszerűtlenség kockázatát is vállalva, az utolsó években talán túlságosan is szerettek volna a toplistákra kerülni, ezáltal könnyebben érthető zenét kezdtek játszani. Ez odáig fajult, hogy a Shulman-testvérek a Civilian című album készítését már kellemetlennek érezték. 1980-ban oszlott fel a banda, abban a felállásban azóta sem játszottak.

Zenéjük sok szempontból kimagasló. A már említett rengeteg felhasznált stílus és hangszer önmagában is biztosíték a jó zenéhez, ehhez jönnek még hozzá a szokatlan harmóniák, gyakori tempóváltások, és a virtuóz szólók és vokális dallamok. 

Kezdésnek mindenképpen ajánlom az On Reflection koncertváltozatát:

Vagy egy kicsit keményebb nótát, a Free Handet:

Kötődés a honlap eredeti tematikájához: egy 1978-as interjúban Zappa is említette, hogy szereti a Gentle Giantot, illetve Derek Shulman is Zappa-fan volt. A hivatalos honlapjukon külön oldalt szenteltek FZ-nek.

A Kill Ugly Radio is pont ma foglalkozott a csapattal, felkerült néhány bootleg felvétel. És az örök kapocs, Eddie Jobson is feltűnik a történetben, a feloszlás után Gary Green többször is dolgozott vele.

Youtube csatornámon található egy Gentle Giant lejátszási lista, többek között egy a fenti, 1978-as koncertról több felvétellel.