Na jó... most, ezen a ponton pedig tiétek a választás lehetősége: csinálhatjuk a szokásos műsorunkat is, vagy tehetünk egy kanyart és kicsavarhatjuk kicsit a dolgokat.
Nem hallom...
Várjatok - hányan mondják, hogy egyenesen előre?
És hányan hogy kanyarodjunk?
(Közönségfelvétel, 1973. március 11. Arlington, Texas.)
a teljes koncert itt meghallgatható! - a fotók erről a koncertről (Circular Motion)
Deviations
Héé… ez az a zaj, amit szeretek. Oké - tegnap este Ian kanyarodott el elsőnek, ma este Ralph lesz az első. A következő a menet: Ralph elkezdi amivel épp akarja, és aztán ahogy az egyes zenészekre mutatok, ki-ki hozzáadja amit éppen gondol, és remélhetőleg ezek valamilyen módon kapcsolódnak majd egymáshoz és valami zenei anyag jön ki belőle.
De most, mint afféle különleges program - csak mert ez Texas, meg minden -, szeretnénk egy kis közönség-részvételt is ennél a darabnál.
Nagyon egyszerű lesz a dolgotok. Az ilyen zajokat normális esetben emberek nagy tömegei keltik.
Hogy bemutassuk, mi mindent lehet csinálni olyan egyszerű dolgokkal, mint a taps (a rock'n'roll zenekarok mindig azt mondják: "Tapsoljunk együtt!", meg hogy mindenki tartsa az ütemet, de a közönség soha nem tudja tartani az ütemet, soha nem sikerül…); most azt szeretném, hogy a tapsot mint olyan zenei szövetet használjuk, amit akár körbe-körbe mozgathatunk a teremben.
Így ha ide mutatok, kezdjetek el tapsolni, és ahogy tovább mozgatom a kezem, hagyjátok abba, a többiek meg kezdjék el, így a hang körbe halad a teremben és "sztereó tapsot" fogunk hallani.
Három különböző "közönségzajt" fogunk használni.
A tapsot az EGYES ujjam fogja jelölni.
Gyakoroljuk az EGYES ujjat, innen kezdjük…
…
Hogy mélységet, előre-hátra mozgást is adjunk neki, ÍGY jelzek majd hátul, az erkély alatt ülő embereknek… ÍGY mutatok felfelé az erkélyen ülőknek, és ha ÍGY mutatok lefelé, akkor a középen ülők… Tudom hogy egy kicsit bonyolultnak hangzik, de ha tényleg megpróbáljuk és figyeltek a jelekre, akkor sokkal SZTEREÓBB lesz. Azt hiszem, értitek…
De tényleg, próbáljuk tökéletesen csinálni - mert erről felvétel készül, fiúk-lányok… Halljuk az első sort…
Bocsánat, tévedés: az "első sor" nem kizárólag a legelső sorban ülőket jelenti, hanem mondjuk az első nyolc sort.
A következő nyolc sor…
…
És most a hátsók és az erkély alattiak. Jó, és most nézzük meg, sikerül-e megkülönböztetni az első és a hátsó sorok jeleit.
Ó, innen nagyon jól hangzik… Onnan a székekből hallatszik, ahogy halad körbe? Rendben. A következő jel: ha két ujjamat ÍGY tartom, hölgyeim és uraim, akkor mindenki sziszeg. És dobbant a legvégén. Tehát: szszszszszsz… és a végén BUMM!, rendben? Ennek is van iránya, a sziszegést szépen körbevisszük a teremben.
Akkor próbáljuk a Nagy Sziszegést.
Így, egy dobbantás a végén. Vigyázzatok, nehogy összetörjetek valamit.
Ó!... Mindenki dobbant, bárhol is tart a sziszegés, mindenki dobbantson.
Nagyon jó! Oké! Most együtt próbáljuk meg.
Nem, nem. Váltakozva. Akkor csináljuk a kettőt együtt, ha EZT látjátok. Úgyhogy egyszerre egyet - meglátjuk, tudtok-e váltani. Nagyon szép lesz, Texas, komolyan mondom, büszke vagyok rátok.
Igen, ez a taps, még nem sziszegtek.
Ó!... És most… nagyon magas hangon kell nevetni.
Oké! Ez a dobbantás… mégegyszer.
…
Hoppá, ez a rossz ujj… És a következő: mikor EZT látjátok, ilyen hangot adjatok ki: (sikoltás)
Oké, megvan - hadd szóljon, Ralph Humprey!
2009, december 23 - 15:43; - a fordítás eredetileg 2003-ban készült.
- hasonló közönségvezénylés tévéfelvétele itt! (Ausztrália '73 - magyar felirattal itt!)
