Egy elfelejtett lemezt találtam meg tegnap: a '96-os felvételen David Barenboim és társai Astor Piazolla darabokat, argentin tangókat játszanak, nagyon szépen.

Piazolla - Zappához hasonlóan - a könnyűnek tartott műfaj egy szegletét emelte be a komolyzenébe, és maga is zenészként, előadóként volt zeneszerző.

Életrajz a Vidor fesztivál honlapjáról:

A XX. században új műfaj született a tangó-ból, a klasszikus és a jazz zenéből. Ez lett a nuevo tango, az új tangó, melynek megteremtője az argentin Mar Del Plata városában 1921. március 11-én született Astor Piazzolla, a bandoneon mestere. Gyermekkora nagy részét New Yorkban, Bronxban töltötte. Nyolc évesen édesapjától kapta első bandoneon-ját, majd 12 évesen klasszikus zenét kezdett tanulni. Tanára a magyar származású Wilda Béla zongorista volt, aki korábban Rachmanyinov növendéke volt. Carlos Gardel, a valaha élt leghíresebb tangó énekes, nem sokkal fiatalon bekövetkezett tragikus halála előtt felkérte az akkor 13 éves Piazzollát, hogy vegyen részt az El dia qeu me quieras című filmje zenéjének elkészítésében. Astor 1937-től Buenos Airesben Aníbal Tróilo tangó-zenekarában kezdett játszani. Nemcsak játszott, hanem hangszerelt is. 6 évig volt Alberto Ginastera tanítványa (a világhírű zongoraművész Arthur Rubinstein mutatta be őket egymásnak). 22 évesen klasszikus darabokat kezdett írni. 1942-ben feleségül vette Dedé Wolffot. Két gyermekük született, 1943-ban Diana, 1944-ben Daniel.

Első nagy bemutatkozása 1953-ban volt Buenos Aires című darabjával, melyet egy versenyre írt. Ugyan botrányosnak találták, hogy a bandoneon is jelen van egy szimfonikus zenekarban, de a verseny díjazottjaként Párizsba utazhatott. Itt Nadia Boulanger tanítványa lett, aki a XX. század egyik legjelentősebb zenepedagógusa volt, ezen kívül komponista és karmester is, sőt ő volt az első nő, aki Amerikában szimfonikus zenekart dirigálhatott.

Piazzolla egyik leghíresebb dalát, az Adios Nonino-t édesapja emlékére írta 1959-ben. 1960-ban Buenos Airesben alapította meg zenekarát a Quinteto Nuevo Tangot. 1965-ben játszott a New York-i filharmonikusokkal. 1968-ban megírta egyetlen operáját Horacio Ferrer költővel, Maria de Buenos Aires címmel.

1973-ban szívinfarktust kapott, és Olaszországba költözött, ekkor készült egyik legismertebb műve a Libertango. Ezután egyre kevesebbet dolgozott. 1983-ban Cesar-díj-at nyert az El Exilio de Gardel című film (rendező: Fernando Solanas) zenéjéért.
Dolgozott együtt Roman Polanski-val, Jeanne Moreau-val, Lalo Schifrin-nel, Gerry Mullighan-nal és a Kronos Quartet-tel.

Egy európai turné után agyvérzést kapott és 1992. július 4-én hunyt el.
A klasszikusok, Bach, Mozart, Chopin mellett a jazz nagyjai, Duke Ellington és Cab Calloway is nagy hatással voltak rá. Példaképe volt még Bartók Béla és Igor Stravinsky.

Munkásságával új korszak kezdődött a tangó történetében. Ez a korszak volt a tangó reneszánsza. Műveit új tangó-nak – nuevo tango – nevezik, hiszen beemelte a műfajt a koncerttermek világába, kortárs komolyzenét teremtve ezzel.

Több mint ezer művét írt. Tangóit ma is szívesen hallgatják és játsszák, többek közt olyan neves zenészek, mint Daniel Barenboim, Al Di Meola, Yo-Yo-Ma vagy a Kronos Quartet.

Buenos Airesben díszpolgárrá avatták.