"Valahol talán sorsszerű, hogy alig néhány nappal Frank Zappa születésének 70. évfordulója (és kevesebb mint egy hónappal saját 70. születésnapja) előtt hagyott itt minket a hatvanas-hetvenes évek avant-rockjának másik meghatározó figurája, Don Van Vliet, azaz Captain Beefheart, aki annak idején még művésznevét is épp középiskolai barátjával, Zappával együtt találta ki, miközben popparódiákkal és filmötletekkel ökörködtek."
Fent Anton Corbijn 1993-as filmje Beefheartról, a Recorder honlap nyomán találva, amit mindenestül ismét Enrico ajánlott (köszönet) - a cikk tehát:
1975 elejére Van Vliet komoly bajba került: zenekara kitette a szűrét (talán az egyetlen eset a rocktörténetben, hogy a kísérőzenekar rúgja ki a frontembert), ráadásul egy meggondolatlanul aláírt szerződés miatt lemezt sem adhatott ki. Ahogy 1968-ban, ezúttal is a régi barát, Frank Zappa sietett segítségére. A Lick My Decals Off, Baby LP megjelenését követően ugyan jócskán megromlott viszonyuk, szúrós nyilatkozatokban sértegették egymást a sajtón keresztül, de a Zappa által kitalált, fő célként a fennállásának kétszázadik évfordulóját ünneplő, önelégült Egyesült Államok halálra cikizésére szervezett kitűző közös turnéra azonban félretették a sérelmeket – a turnét megörökítő, Zappa/Beefheart/Mothers név alatt kiadott Bongo Fury koncertalbumon egy kreatív forrásait lassan visszaszerző Beefheartot hallhatunk. A „két dudás egy csárdában” közhelyet igazoló turné végére a két barát-rivális viszonya minden korábbinál rosszabra fordult, hosszú évekig nem álltak szóba egymással, s Van Vliet valódi visszatérésére további három évet kellett várni.
Visszavonulása óta rendszeresen keringtek pletykák Van Vliet megromlott egészségi állapotáról, és Anton Corbijn 1993-as Some YoYo Stuff című rövidfilmjében (melyben Beefheart utoljára lépett a nyilvánosság elé) valóban egy legyengült, beteges kinézetű Kapitányt láthatunk, aki bölcsen és keserűség nélkül tekint vissza életére. Betegségének pontos mibenlétét – és súlyosságának mértékét – sosem hozták nyilvánosságra, az elterjedt vélekedés szerint szklerózis multiplex keserítette életét, és hírek szerint az végzett vele most, alig egy hónappal hetvenedik születésnapja előtt. „Úgy érzem, mintha mindenki elaludt volna. Mindig is így éreztem. És igazán ideje lenne felébredniük” – mondta 1983-as visszavonulása előtti egyik utolsó interjújában. Ennél szebb zárszót minek is keresnénk?
