December 4-én, Zappa halálának évfordulóján csinált egy kétórás rádióműsort Henry Rollins:
"Csak Zappa, egész este. Tudom, hogy a halála nem a legvidámabb alkalom az ünneplésre, de mindenképpen meg akartam csinálni, hát itt van."
KCRW rádió, ide kattint (aztán meg a "listen" szócskára).
Azt nézem, hogy "bele lehet húzni" a műsorba, tehát ha valaki rá akar gyorsítani, belahallgatni itt-ott vagy csak a kétórás program végére kíváncsi, annak se kell csalódnia.
Az A38 cikke Rollinsról (ott kicsit le kell tekerni):
Jövőre lesz ötvenéves Henry Rollins, aki ezt azzal ünnepli, amit mostanában mindig csinál (még Budapesten is): dumál. Hiába szeretné sok rajongó, a punkikon nem kezd újból zenélésbe, ehelyett inkább február 13-án (a születésnapján) elmegy szülővárosába, Washington D.C.-be, és egy speciális spoken word show-t ad majd az ünnep tiszteletére - ami annyit tesz, hogy feláll a színpadra egyedül és beszél, beszél, beszél…
Kevesen tudják, de Rollinsnak nem ez lesz az első ilyen jellegű fellépése Budapesten, sőt, ami volt, azt lemezre is rögzítették, és kiadták Sweetbox címen, ráadásul ezt a mai napig lehet kapni Rollins online boltjában. Akkor éppen a Rollins Band-del koncertezett nálunk, és a buli előtt megkérték, hogy tartson felolvasást az egyik egyetemen, amit fel is vettek a jövő nemzedéke számára.
Ez viszont csak az egyik morzsája a dumálós lemezeinek, számtalan ilyen jelent meg karrierje során, az első még 1985-ben Short Walk on a Long Pier címmel, ami után még tizenkilencet adott ki 2008-ig bezárólag, és akkor a tíz DVD-t (és rengeteg írását) még nem is számoltuk. Abba meg végképp ne is gondoljunk bele, hogy mindezek mellett még rendkívül aktív rockénekes is volt. Termékeny ember az biztos.
A fenti számokon kívül mit lehet elmondani Henry Rollinsról, a punklegendáról? Fiatalkorát kb. lefedi a Get In The Van című könyv, ami minden idők egyik legjobb hardcore-punk zenekarába, a Black Flagbe történő beszállását, majd annak a feloszlását dokumentálja, természetesen szigorúan szubjektíven, az énekes szemszögéből. Persze milyen is lehetne egy napló, ha nem szubjektív? A könyv mellesleg igen szép kiadásban kapható magyarul is Punk a platón címmel, így már az angolul nem, vagy csak kevésbé tudók is szembesülhetnek Rollins ifjúkori embergyűlöletével, ami főleg az írás elején jelenik meg. A végére kissé árnyaltabb lesz a kép, és ez látszólag összefügg a spoken word-előadásaival, amik egyre gyakoribbak lesznek az idő haladtával, és a Black Flag vége felé mintha ezt sokkal szívesebben csinálta volna, mint magát az éneklést. Lehet, hogy kibeszélte magából a dühét.
Mostanában mindenki arra vágyik, hogy a Rollins Band újra turnézzon, de nagyon úgy néz ki, hogy ez egyhamar nem következik be. Pont Rollins dumamániája miatt, amivel folyamatosan úton van, és telt házak előtt adja elő mondandóját. És, hogy mik ezek a mondandók? Rollins világról alkotott véleménye, régi vagy új sztorik, amik közül már csak a Black Flag útjain szerzett rengeteg élmény megtöltene sok estét. Ráadásul mindezt olyan szuggesztív módon teszi, hogy még az angolul csak kicsit tudókat is képes lekötni.
