Pár régi album újrakiadása során FZ a korai felvételekkel elégedetlenkedve újravett pár basszus és dobsávot.

"Az eredeti és az új felvételek digitális precizitása közti hangzásbeli különbségeken túl volt egyéb anomália is: a ‘Flower Punk’-ban Barrow a ‘My Sharona’ riffjét játssza, ami The Knack együttes száma volt, és valójában 12 évvel a We're Only In It For The Money után jelent meg.

Aggodalmainak az új basszusszólamokat feljátszó Arthur Barrow adott elsőként hangot: “Vegyes érzéseim voltak. Egyrészt mindig örültem hogy zenészként dolgozhatom és hogy felvételeket készíthetek, ez mindig nagy öröm. Mégis, amennyire csak tudtam megpróbáltam Franket lebeszélni erről. “Biztos hogy ezt akarod?” kérdeztem, ő meg azt felelte: ‘Nem szeretem a régi basszus és dobsávokat’”

(Neil Slaven: Elektronikus Don Quijote)

A szám kapcsán kialakult némi polémia Barry Miles életrajzíró és Arthur Barrow basszusgitáros között, amit ez utóbbi egy levéllel próbált orvosolni, ennek nyomán (?) a  későbbi, hozzám eljutott kiadásban már nem a problematikus mondatok szereplenek (!). A levél (eredetiben itt olvasható):

Ezt a levelet küldtem Barry Miles-nak - válasz nem érkezett. Ha valakit érdekel, ez a könyv egy rakás szemét. És lehet, hogy túl érzékenynek tűnök, de elég baja van egy zenésznek ilyenek nélkül is, mint ez.

Kedves Mr. Miles!

Tudomásomra jutott, hogy a "Zappa" című könyvében foglalkozott a "We're Only In It For The Money" című album bassszusrészeinek újrafelvétele kapcsán a személyemmel. A 236. oldalon ezt írja: "Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy Barrow a Knack együttes "My Sharona" című dalának riffjét vette kölcsön a "Flower Punk"-hoz; Barrow 20 évvel volt fiatalabb Zappánál, és nem volt tisztában vele, hogy a "My Sharona" 12 évvel a "We're Only In It For The Money" után jelent meg. Inkább volt punk dal semmint valamiféle hippi, az eredeti pszichedelikus egyveleg így odalett."

Ebben a kis bekezdésben csak hemzsegnek a pontatlanságok. Először is, merő képzelgés, hogy a Sharona riffjét én vettem volna kölcsön. Minden egyes hangot, amit a stúdióban Zappának játszottam, azt ő találta ki, irányította. Az ő ötlete volt a Sharona riffjének felhasználása. Ez egy kisebb vicc volt abból az időből, mivel jó barátom volt a Knack dobosa, Bruce Gary. Frank jól szórakozott ennek a riffnek a beillesztésével, több hangszerelésében is felhasználta. Ha Ön esetleg azt gondolja, hogy egy basszusgitáros azt játszik egy Zappa-felvétel készítésekor, amihez éppen kedve van, akkor semmit nem tud arról, hogyan is dolgozott ő a stúdióban! Minden részletre ügyelt. Számos ötlettel és javaslattal álltam elő az évek során, de ezeknek mindig át kellett mennie az ő szűrőjén. Ez egy volt ezek közül.

Másodszor, nem 20, hanem 11 évvel vagyok fiatalabb Zappánál. Tizenéves voltam a hatvanas években, és "We're Only In It For The Money" volt az első lemezem, tehát nagyon jól tudom, hogy mikor jelent meg.

Harmadszor, mivel Bruce Gary a Knack-ből jó barátom, ezért azt is elég jól tudom, hogy a "My Sharona" mikor jelent meg.

Negyedszer, a fentiekből következően természetesen jól tudom, hogy a "Sharona" jóval a "We're Only In It For The Money" után jelent meg. Hogy képzelte, hogy egy ilyen alapvető dologról nem volna tudomásom? Fogalma sem lehet róla, hogy minek "voltam tudatában" és minek nem. Hogy veheti a bátorságot, hogy ilyesmit jelentet meg a könyvében? Mire alapozza ezeket az állításait?

Ja igen, és a Knack egy újhullámos zenekar volt, nem punk.

Meglehetősen nehezményezem, hogy olyasmiért tesz felelőssé, amit sok Zappa-rajongó (beleértve engem is) nem szeret, azaz a "We're Only In It For The Money"* újrafelvételének ügyével. Ezek után az ön által írottakat sokan igaznak fogják tartani. Nem az. Kérem a fenti hibák kijavítását a könyv későbbi kiadásaiban.

Várom a válaszát:

Arthur Barrow

Megjegyzés:

- A My Sharona a Wikipédián(en). Elég bőséges és érdekes!