(Nanook Rubs It - benne egy idézet a Midnight Sun-ból)
És ekkoriban történt, emberek
hogy egy prémvadász – mintha csak egy reklámból lépett volna ki
legteljesebb pofátlansággal
ugrott elő az iglum mögül
(kukucs!)
és a kedvenc fóka-bébimet
kezdte püfölni a
egy ólmos hócipővel
azt mondta: kukucs!
egy ólmos hócipővel…
azt mondta: kukucs!
egy ólmos hócipővel…
És püfölte a kedvenc
fóka-bébim fejét
és PÜFF!
az ólmos hócipővel
ütötte az orrát
ütötte az uszonyát
és ettől annyira ideges lettem
amennyire csak egy eszkimó fiú lehet
és lehajoltam
és megfogtam
és kotortam
és markoltam
egy jókora kesztyűnyi halálos
sárga havat
Ez a sárga hó maga a halál
(amerre a kutyafalka jár)
És a kiadós kesztyűnyi sárga hókristályokat
útjukra indítottam
bedörzsöltem a kis gombszemeibe
azokkal a helyiek számára oly ismeretlen
- de az Önök házi mitológiájában
az Iszapcápa helyét
hamarosan felváltó -
erőteljes körkörös mozdulatokkal…
induljon hát!
a körkörös mozdulat!
DÖRZSÖLD!
(gyerünk, Fido!)
És akkor elöntött a düh, és… lecsaptam
és lecsaptam megint
Nagy Gugli Mugli!
a mellkasán ugráltam!
A prémvadász komolyan megsérült
és nagyon feldühödött – ami azt hiszem, érthető
és így aztán, mivel
a halálos hó-kristályok
megfosztották a látásától
felállt
körülnézett
és így szólt…
NEM LÁTOK!
nem látok!
ó jaj nekem
nem látok!
ó, nem
nem látok!
a kutyanedvesítette hókupacot
a jobb szemembe nyomta
aztán a kutyanedvesítette hókupacot
a másik szemembe nyomta
és a Husky-pisivel
– azaz a kutyapisivel –
megvakított a dőre
és nem láttam én
egy jó időre!
Ott állt a prémvadász
széttárt karokkal
a fagyos fehér táj közepén
és azon törte a fejét
a sérült szemeivel
vajon mit is tehetne
És ekkor hirtelen eszébe ötlött
egy régi eszkimó legenda
amelyben írva vagyon…
(bármi legyen is az amire arrafelé írnak)
hogy ha az ember szemét valami baj érné
bármiféle Nanuk nevű egyénnel való konfliktus során
az egyetlen mód, amivel ez orvosolható
ha az illető elmegy, hosszú mérföldeket vándorol,
végig a tundrán
egyenesen Szent Alfonzó parókiájára >>>
