A Berklee zenei iskola egy blogja (?) interjút készített Gail Zappával pár ismerős témáról (forrás: Kill Ugy Radio).
Hát... minden a szokásos, még csak le se fordítok belőle.

Feldolgozáslemezek, hivatalos kiadványok, digitális világ... A summázata tényleg csak ennyi: "Nem".

Pár önkényes kiragadás, rövidítve, rosszindulatúan kommentálva:

Minden megjelenésről Gail dönt, ami még Joe Traversnek is okoz néha fejfájást – mintha az tűnne ki a szövegből, hogy jellemzően hiába könyörög ezért vagy azért. 

További konkrétumok nélkül azért megsejtet valamit: kért Traverstől „valami angol koncertet”, találtak is ilyet, a szalagváltáskor képződött lyukakat kalózokból pótolják… Uyancsak mintha megpendítődne egy több koncert felvételeiből összerakandó Halloween-i lemez (évszám nem derül ki). Persze semmi konkrétum,olyan nagyon ne számítsunk rá – az első, hogy minden ilyen gondolat előtt MINDENT kiadjanak, amit „a zeneszerző eredetileg szeretet volna”. 

Az iTunes szar, különben is nagyon erősen tömörített zenét árulnak. Lehet viszont hogy a jövőben a hivatalos oldalról letölthetőek lesznek veszteségmentes, digitális anyagok. 

Dweezil az „örökös”, ő és a zenekara a legjobb, mindenki más szar és nem hiteles. 

Zappa célja egyfajta oktatás is volt – ezért is játszott Bartókot, Sztravinszkijt a koncertjeint (na itt nem kérdez közbe sajnos a riporter: akkor most a feleség miért tilt le más zenekarokat, akik Zappát akarnak játszani?). Mindenesetre nem nagyon járul hozzá dalok előadásához, mert azok jellemzően „nem tükrözik a zeneszerző eredeti elképzeléseit”.

Uff.