A ZPZ-ről szólván Dweezil azt írja, hogy idén ismét eljönnek Európába (halló koncertszervezők!), és tervez két lemezt is megjelentetni, ha sikerül: egyet áprilisban, egyet meg valamikor ősszel.
A ZPZ szilveszteri koncertről viszont találtam egy klassz és alapos kritikát, aminek az erősen rövidített változata fog most következni:
Les Claypoollal
Dweezil és a remek zenekara egy igen élvezetes estét prezentált a War Memorial Operaházban a szívünknek oly kedves Frank Zappa számokat felvonultatván, 2008 szilveszterén.
Ezt a halhatatlan zenét élőben hallani, ilyen kaliberű zenészektől - egészen szívmelengető. Még évtizedek telhetnek el, mire a társadalom felfedezi Zappa géniuszát. Ezt az örökséget most a Zappa-közösség - a hallgatók, zenészek, bloggerek, talán néhány rádiószerkesztő - és persze a munkái iránt elkötelezett fia tartják életben.
Most hogy már két ZPZ koncertet láttam, azt kell hogy mondjam hogy még ha a program ugyanaz is, az ember nem azért megy a ZPZ koncertjére, amiért valamikor Frank Zappát ment el megnézni.
Igen, élmény volt a koncert, klassz és szórakoztató, ebben nincs vita. De ahogy Dweezil hozzányúlt például a Billy The Mountain-hoz, ott ragadható meg a ZPZ-vel kapcsolatos fő kérdésem gyökere. Az egész előadás - néhány frissítő kivételt leszámítva - kőkemény másolata volt a Flo&Eddie előadásnak, a Just Another Band From L.A. lemezről. Még a hülye kis "improvizatív" kiszólások is egy az egyben másolták a 36 évvel ezelőtti "eredetit".
Egyszerűen nem értem Frank zenéjével kapcsolatban ezt a már-már vallásos kopírozási vágyat, évtizedekkel annak lemezrevétele után. Ami miatt ez a fajta klónozás idegesít az az, hogy Frank soha nem csinált ilyesmit, és ezt a szolgai másolást sehogy sem tudom összekapcsolni a bennem élő Frank Zappa képpel. De gondoljunk csak bele: előadott-e FZ egy dalt kétszer ugyanúgy? Még egy turnén belül is keverte a hangszereléseket, változtatta a tempót és persze a dalok sorrendjét.
(...)
Jött a "Flakes", aztán a "Broken Hearts Are For Assholes". Érdekes volt a "Bamboozled By Love" kétféle tempója. Aztán jött a King Kong, amiben a szólók kerültek előtérbe. Egy ponton aztán bejött Les Claypool egy hosszú kabátban és álarcban, és valami ágykerethez hasonló izén játszott, amire húrok voltak feszítve. Dobverővel püfölte ezt a szerkezetet miközben változtatta a húr hosszát, amihetz a banda szolgált zenei kísérettel. Itt, a KK alatt vezényelte Dweezil a csapatot, a' la Frank.
Számomra a legkiemelkedőbb szóló Jamie Kime gitárosé volt. Ahogy ez előző ZPZ koncerten, most is igazán eredeti és intenzív hangorkánt csal elő a hangszeréből. Nagyon erőteljes volt - ez a srác egy igazi tehetség.
Aztán 10.30-kor vége lett. A roadok gyorsan pakolni kezdtek hogy Les Claypool cuccait beállítsák, így Dweezil nem jött ki a közönséghez mint a mútkor, ami nekem csalódás volt. Persze a szerelésekkel együtt a dolog érthető volt.
Ahogy mondtam, egy ZPZ koncertre nem azért megy az ember, amiért Frank Zappát nézte meg valamikor. Frank koncertjeire a meglepetés, a sokk, az élmény miatt mentem, és hogy szétröhögjem az agyamat. Zappa koncertjein mindig volt egy-két pillanat, amikor muszáj volt összenézni a barátokkal, leesett állal konstatálni a zene eredetiségét és a mögötte levő gondolati tartalmat.
Ami még hiányzott (nem számítva Jamie Kime részét), az Frank műsorainak intenzitása. Dweezil zenekara feszes kis csapat, de nem robbantak fel. És még valami mindezeken túl, ami Frank csapatait mindig jellemezte: a szikra. Ehhez képest a ZPZ csapat csak cammog.
A ZPZ egész zenéhez való viszonya tehát Frank zenéjének egy egész más megközelítése, ami mindazonáltal önmagában is teljesértékűnek mondható. De vajon utaznék-e mégegyszer 300 mérföldet hogy mindezt legközelebb is újraélhessem? Mr. Vai, Mr. Bozzio vagy - és ez az ami soha nem fog megtörténni - Mr. Keneally részvétele nélkül aligha.
Zappa Plays Zappa
Nem akarok itt nagyon gonoszkodni, de sajnos ez a helyzet, anno a koncert alapján is ugyanez volt a véleményem, ugyanakkor(!!!), és ez semmiképpen sem elhanyagolható, ennek a zenekarnak nem Mothers of Invention a neve, vagy Zappa, vagy akármi, halott zenészek elvégre nem játszanak a színpadon, csak nekem személy szerint elég nehéz elvonatkoztatni és a saját önálló kontextusába helyezni ezt a zenét (ebből a szempontból Dweezil állásfoglalása is finoman szólva ellentmondásos), de ez az én hibám/problémám?! Hallgassuk!
Igen, igen, igen!
Valahol már én is hasonló véleményt bátorkodtam kifejteni valamely topikban eme honlapon, talán a második ZPZ-koncertem után. A szerző minden szavával egyetértek!
Milánóba már nem is mentem ki nyáron... (Mondjuk az ott pont a turné legnagyobb koncertje volt, utólag már tudom, hiba volt kihagyni, de ott is a helyszín, meg főleg a közönség lendített nagyot az ügyön.)
Camarillo Brillo - FZ:OZ
