Kicsit fötörgettem a ZPZ honlapot, épp azon tűnődvén, hogy semmi frissítés nincs se fotó, se videófronton, meglepve tapasztaltam, hogy egy csomó 2008-as újságcikk van fönt. Mégis frissítgetnek?
Az alábbiakban pár érdekesebb, persze önkényesen kiválasztott részlet egy hosszabb interjúból, a Guitar World 2008 augusztusi számából:
Fel kellett fedeznem, micsoda remek hangszerelő volt. Mikor már épp azt mondanám egy dalra, hogy egy kicsit könnyebb lesz a többinél, kiderül az ellenkezője. Gitárosként különösen nehéz. Úgyhogy a technikám fejlesztésén túl sok zeneelméleti leckét kellett vennem, ami korábban hiányzott a hátteremből. És még mindig nem olvasok túl jól kottát, de ez is a céljaim között szerepel, mert a banda többi tagja jó ebben. Én még mindig hallás után tanulok.
Néha az élő felvételeket tekintjük alapnak, néha viszont az albumról jól ismert verzió a cél. Úgy viszonyulunk hozzá, mint más zeneszerzők - Mozart vagy Beethoven - munkáihoz: egy zenekarnak sosem célja, hogy átírja, hogy a "maga szája íze szerint" adja elő. Az első benyomásnak olyan közel kell lennie az eredetihez, amennyire csak lehetséges, mert az első benyomás a legfontosabb.
12 évesen hallottam a Van Halentől a "You Really Got Me"-t. Nem tudtam, hogy ez egy Kinks dal feldolgozása, és amikor meghallottam az eredetit, nagyon elégedetlen voltam. "De szarul játsszák ezt a Van Halen dalt!" Szóval, ha nem tudjuk, honnan jön valami, a rossz verziót szokjuk meg, és később ez zavart okozhat. Ezért kell Frank zenéjét az eredetihez minél hívebben előadni - mert a zene magáért beszél. Ez a lényeg. Nem én, és nem is bárki más a zenekarban.
Kialakítottam pár olyan dolgot, amit nemigen hallani más gitárosoknál. Annyi szokatlan ritmus és hangcsoport jellemzi Frank zenéjét, hogy néhány elemet átvettem a szólóimba is. Most olyan furcsaságokra is képes vagyok, hogy két kvintolát játszom vagy szeptolát, vagy ilyesmit. Tudom, hol szeretném ezeket alkalmazni. Egy kvintola, például: egy pengetés a magas E húron, egy szünet és végigpengetem a következő három húrt (H, G és D). Ha a minta megvan, a fogólapon bárhova lehet mozgatni. Nem sokmindenkitől hallasz ilyesmit.
Frank milyen pengetőket használt?
A korai időkben a könnycsepp alakú Gibson pengetőket. Mikor elkezdtem gitározni tanulni, szanaszét hagytam a pengetőimet, és Frank azt kapta fel, ami épp elöl volt. A végén Fender mediumnál állapodott meg. Később jóba lettem a Ratt gitárosával, Warren DiMartinival, aki fém pengetőket használt, és 87 vagy 88 körül Frank is fém pengetőkre váltott, tetszett neki a hangja. De ez az egész Warren DiMartinihoz köthető.
Hogyhogy a testvéreid, Ahmet és Moon nem vesznek ebben jobban részt?
Nem hiszem, hogy olyan mélységben érdekelné őket, mert ez nagyon időigényes valami. Illetve amire én fókuszálok, az az, amit az emberek kevésbé ismernek Frank zenéjéből - viszont az olyan dolgokat, amikben ők inkább részt vehetnének, mint mondjuk a "Valley Girl", azokat én nem igazán hangsúlyozom. Talán a turné valamelyik részén esetleg előkerülhetnek.
Szintén érdekel az eredeti Mothers tagjainak hiánya: Jimmy Carl Black…
Megvan annak az oka. Az elmúlt évek néhány szerencsétlen, nem elfogadható viselkedése van a dolog mögött, ami felégette a hidakat. Úgyhogy ebben az irányban nem lesz meghívás, ebben biztos lehetsz.
Nem zavarna, ha a történelem a saját munkáid helyett úgy tartana számon, mint Frank Zappa zenéjének legjelesebb előadóját?
Semmi bajon nem lenne ezzel. Szeretném, ha Frank zenéje mindenkihez eljutna, és úgy éreztem, ez veszélybe kerülne, ha nem tenném, amit most teszek. Szeretem ezt, és miközben csinálom, nagyon jól alakul a viszonyom a zenéhez és Frankhez. Ha nem is jönne el senki a koncertekre, még akkor is bőven ez a tevékenység lenne a legjobb dolog, amit zenészként tehetek, de személyesen is, az apámmal való viszony miatt.
balint, 2008, július 13 - 13:19
