Lou Reed méltató szövege - és a kitüntetést átvevő Moon válasza - itt olvasható teljes terjedelmében, megspékelve Gail Zappa magyarázatával, amiből kiderül pár érdekes dolog a körülményekről ("végül két tiszteletjegyet kaptunk - mire mondtam nekik, hogy hiszen mi ÖTEN vagyunk.. 'Hát - mondták, - tudunk még jegyeket küldeni 1500 dollárért, de nem egymás mellé'..."). Satöbbi satöbbi.
* * *
Rock and Roll hírességek csarnoka
Az életünk során kevés olyan embert ismerhetünk, akik a dolgokra valódi hatást fejtenek ki, akik azokat pozitív módon változtatják meg. Szerencsés vagyok, hogy ismerhettem néhány ilyen embert, köztük Andy Warholt, Doc Pomust. Olyan emberek voltak ők, akiknek a látomásai és akiknek a feddhetetlensége mozdított valamit a világon. Olyan emberek, akik a tehetségük és intelligenciájuk révén jobbá tették a dolgokat annál, ahogy azokat előzőleg találták. Olyan emberek, akik nem csak a pénzért csinálták, hogy Frank Zappát idézzem. Frank Zappa ilyen ember volt, és az életem nagy hiányosságai között tartom számon, hogy nem ismerhettem őt jobban.
Legyen szó szimfóniákról vagy a szatírikus sortüzeiről, vagy az amerikai politikai színteret jellemző őrület határvonalain átdobott jelzőtüzekről, vagy akár arról, hogy tanúként szólalt fel a Kongresszus előtt hogy helyre tegye a PMRC-t, vagy hogy Vaclav Havel elnök és a cseh kormány kulturális összekötője volt, Frank minden esetben a józan ész és a becsület harcosa volt az élet akkoriban ezt nagyban nélkülöző területein. Pénzjutalommal szoktuk elismerni azok munkásságát, akik a kultúrafogyasztókat valódi élményekkel gazdagítják; Frank Zappát a tagjai közt tudni viszont a Rock and Roll hírességek csarnokának is legalább olyan megtiszteltetés, mint magának a díjazottnak (taps).
A zenészek rendszerint rossz szónokok, ezért szólnak hozzánk a hangszereiken keresztül. Frank a kevés kivételek egyike volt. És mivel a zene tiszta, ezért a zenész is tiszta, így mikor Frank beszélt, a tisztaság hatalmát mutatta meg. Ki teszi ezt most meg helyette? Nagyra becsültem Frank Zappát, és tudom, ő is becsült engem. Nagy örömmel adom át ezt a díjat lányának, Moon Zappának.
Milyen kedves. Köszönöm, Lou. Tényleg nagyra értékelem.
Kicsit diszlexiás vagyok és előbb szabadítottam fel a seggem… remélem az agyam is követi majd* (taps). Ööö, köszönöm, tudjátok, korábban mondtam már, hogy ez az év a lószaros ígéretek végének az éve, és igazán sajnálom, hogy az apám erről lemaradt. Közben majdnem, majdnem sikerült megbocsátanom az itteni személyzetnek, mert nagyra nyílt a szívem ahogy ezt néztem (a képernyőre mutat, amin a Zappa-montázs ment)… de nagyon fura ám itt állni a színpad mögött mielőtt ide feljönnék, mert ide hallatszanak a belső utasítások... de annyit akarok csak mondani, hogy ez a díj valójában a rajongóké… a zene pedig valójában egy nyelv, és azt gondolom, hogy vannak nyelvek, amelyeket könnyebb megérteni, mint másokat. Nem hiszem, hogy véletlen, hogy a legnagyobbra a szláv országok becsülték apámat, mert az tényleg egy nehéz akcentus. És… tényleg szeretnék köszönetet mondani, azt hiszem, ő is nagyon élvezte volna ezt. Köszönöm.
*zenei utalás, vicc, egy dal refénjének kifordítása: "earlier I freed my ass. I'm hoping my mind will follow". - a Funkadelic dalban eredetileg: Free your mind and your ass will follow.
Tíz nappal az ünnepség előtt - meséli Gail Zappa - még mindig nem kaptuk meg a meghívókat. A producer annyit mondott: "Micsoda lelkiismeretlenség! De tudunk küldeni két ingyenjegyet." De mi persze öten vagyunk. Erre ő: "küldhetünk további jegyeket, darabját 1500 dollárért, de nem egymás mellé szólnak." Ezen csak nevetni tudtam. Moon azt mondta, szívesen menne, úgy döntöttünk, hogy ő veszi át a díjat. Egy héttel a ceremónia előtt felhívtak, azzal hogy Edward Van Halen - aki tökéletes választás lett volna - visszamondta a köszöntésre való felkérést, nem szokott ilyesmiket vállalni. Johnny "Guitar' Watsont javasoltam, akit Frank ismert, akivel dolgozott is. Nem fogadták el, nem mondom meg az okot, nem akarom Johhnyt megbántani, de biztosítottam őket arról, hogy szerintem Johhny az egyik legértelmesebben és legvilágosabban nyilatkozó ember. Aztán az Aerosmitht javasoltam, de ők a Led Zeppelint köszöntötték. Ekkor a Led Zeppelint mondtam, de nem fogadták el. Megkérdeztem, ki dönt ebben, mondták, a "bizottság". Megkérdeztem, van-e zenész a bizottságban, és ami még fontosabb: van-e fekete zenész? Ezzel később hívtak vissza: "Igen, van egy: Berry Gordy."
Aztán azt mondták, hogy Lou Reedet hívták meg. Csak nevettem. Annyira ironikus volt. Mondtam hogy megbeszélem a gyerekeimmel, akik ellenezték, szerintük Lounak millió esélye lett volna arra, hogy rendezze a viszonyát Frankkel. Aztán telefonált Lou. Megmondtam neki: "Figyelj, volt pár szar szöveged Frankről." Megbeszéltük, és a végén azt mondta: "Ha bármi kellemetlent mondtam is korábban, azt poénnak szántam, sajnálom." Frank egyébként elismerte mint dalszerzőt: a 'Femme Fatale' és az 'All Tomorrow's Parties' a kedvencei voltak.
Kértünk egy autót Moonnak, ami az ünnepségre vitte. A producer Moonnak azt mondta, hogy én azt mondtam, hogy majd ő (Moon) fog engedélyt adni Frank MTV-n leadott anyagaihoz, ami egyáltalán nem igaz! Aztán azt mondta, hogy "Rendben, hosszú a műsor, majd megvágjuk Frank anyagát". Moon aztán visszahívta és bocsánatot kéretett vele, hogy az apja zenéjéhez így viszonyult. Őt a műsorra ugye egy limuzin vitte, a végén viszont senki se várta! Szinte látom, amint ott áll az esőben, és a kezében levő díjjal inti le a taxit…
Néztem a közvetítést, semmit nem adtak le a zenéjéből, pedig minden más díjazottól legalább egy dal lement. Aztán Joe Perrytől hallottam, hogy a Led Zeppelin már hónapokkal korábban felkérte az Aerosmith-t a köszöntésre, hát akkor hogy lehet, hogy bennünket csak egy héttel korábban értesítettek? Egy olyan embernél ráadásul, aki a kongresszusig ment ezekért a fickókért!
Mikor Moon azt mondta, hogy Franknek is tetszett volna, a zenészekre gondolt. Ahogy Lou mondta, a Hírességek Csarnokának megtiszteltetés, hogy Frank a tagjai között van, és nem fordítva. Így ez csak egy buta, érzéketlen, agyatlan dolog volt.
