Volt szerencsém résztvenni a müncheni ZPZ-koncerten.Egy nagyon tartalmas hétvégét töltöttünk el barátaimmal Münchenben; Oktoberfest, délután meccs az Allianz-arenában, és egy "einmaß"-hangolást követően a koncert. Utána levezetés a második "einmaß", de ez már egy homályosabb emlék... (Fotók: szintén McWazoo.)
ZPZ, München
A Circus Krone szenzációs választás volt. Lazán megtöltöttük a porondot, az ülőhelyek, a széleket kivéve, is tele voltak. A közönség nagyrészt konszolidált negyvenesekből állt. Ötvenesek meglepően sokan. Harmincasoknál fiatalabbakat nem láttam. Szokatlanul sok a nő. Könnyedén a mellmagasságú színpadocskához telepedtünk, kipakolva rá fényképezőgépeinket, ruháinkat a pedálok közé. (Senki nem lökdösött ezért a kijárat felé-vö. EURÓPA). 8 óra után nem sokkal megjelent a zenekar. Különösebb bevezető nélkül Dweezil bemutatta a tagokat, egy-egy kis futamot engedélyezve mindenkinek.
Íme a setlist:
- Intro with Improvisations conducted by DZ (some kind of soundcheck DZ said)
- Dog Breath Variations / Uncle Meat
- City of Tiny Lights (Ray White joins band onstage)
- Advance Romance
- Dumb All Over (w/DRS video trailer 81, vocals & guitar solo tracks by FZ)
- What's New in Baltimore?
- Doreen
- Carolina Hard Core Ecstasy
- Pygmy Twylight
- Dupree's Paradise (incl. themes of Packard Goose [key solo], Heavy Duty [sax solo] and RW with "Jesus, I should not have this last beer" [Oktoberfest Version])
- Uncle Remus
- Willie the Pimp
- Joe's Garage
- Wind up Workin' in a Gas Station
- San Ber'dino
- Zoot Allures
- The Illinois Enema Bandit (incl. preamble by Billy)
ENCORE:
- Cosmik Debris (w/DRS video trailer 74, vocals & 1st guitar solo by FZ)
- G-Spot Tornado
- Muffin Man (w/BS video trailer 77, vocals & 1st guitar solo by FZ)
Izgatottan vártuk Ray White érkezését. Nem csalódtunk. Ray meghízott, megöregedett, de a hangja olyan,mint mikor Franknél énekelt. Mindettől függetlenül meg van zavarodva a show elején; a pedált előtte a bekúszó road kapcsolja be, a szöveggel is akad gondja,a gitár csak dísz a kezében, de később azért belejön. A repertoárt barátaimnak én csak slágerbazárként aposztrofáltam. Dweezil biztosra megy. Lelke rajta. Láthatóan ennek van commercial potential-ja.
Az egész koncert igen rockos hangzásúra sikeredik, köszönhetően a Dweezil mellett játszó két fiatal gitárosnak is. Mindenestre a közönség élvezi, magam is igen jól szórakozom, néhányan táncolunk. Kitűnő ötlet a Dumb all over alatt a hatalmas zenekar mögötti kivetítőn megjelenő 81-es FZ-video. Valóban az első rapper. Akkor és most összeolvad. Apa és fia együtt játszik. Tombolunk. Kezdenek ők is belejönni. Az először kissé fásultnak tűnő csapat éledni kezd. Arat a sok ismert opus. A Dupree's Paradise aztán bebizonyítja,hogy ez a csapat kissé felkészületlenebb a tavalyinál(vagy rossz napot fogtak ki). Dweezil vezénylete alatt improvizációba kezdenek. A legrosszabbul Aaron Arntz jár, aki egy kínos percig nem veszi észre,hogy lejárt a neki szánt idő. Dweezil már az arca előtt mutogat,amikor meglepett, őszintének cseppet sem tűnő mosollyal leáll, egy nem éppen "ruthunderwoodi" vibrafon-szólójával. A helyzetet Joe Travers menti meg egy patent dobszólóval. Ezután jön Ray improvizációja Jesus,I should not have this last beer. Telitalálat az Oktoberfest közepén. Elemében van az öreg, megtanulta,hogy kell a közönséget felpiszkálni. Tomboló siker, lemezen a helye!
A továbbiakban a banda üzemi hőmérsékleten, jönnek a tutti nóták. Scheila és Ray hülyül folyamatosan. Ray eljátsza Willie-t a stricit. Scheilán fekete paróka van,szörnyű. Tavaly Pesten a rengeteg pontos szólóval tűnt ki. Ma keveset játszik. És mire megizzadunk már búcsúznak is. Két óra eltelt. Lemennek a színpadról, mögöttünk felhangzik a "vissza-vissza" kiáltás. Hát hol nincsenek magyarok? Természetesen három magyar srác szórakozik kulturáltan mögöttünk. Most már a magyar szó a leghangosabb. Gyorsan visszatérnek. A három ráadásból kettő "videokíséretes". Színpadon az est igazi sztárja FRANK ZAPPA. Állati a hangulat. Dweezil hátrafordulva őszinte szeretettel nézi az apját. Megható. A Muffin Man-nel a csúcsra és a végére is érünk.
Hatalmas élmény Zappát élőben hallgatni. Dweezil brilliáns gitáros, de a produkció szerintem gyengébb, mint tavaly. Steve Vai, Terry Bozzio pótolhatatlan egy ZPZ-n. Napoleon hajszállal jobb volt Ray-nél. De mindez nem számítana,ha a csapat olyan összeszedett, feszes, hibátlan lenne, mint tavaly, de nem volt az.
Ami viszont a koncert után történt az hihetetlen. Felkapcsolták a fényeket, Dweezil jelent meg a színpadon, s aki akart mindenkinek autogramot adott. Aláírattam a jegyemet és az előtérben frissen megvett Dub room borítóját is, majd kezet fogtam vele.Barátom annyit mondott neki, hogy az apja büszke lenne rá. Megköszönte. Rendkívül szimpatikus a srác.
Az est további részében a bajor konyha, valamint a serital rejtelmeibe ástuk bele magunkat a város több pontján, de ez nem egy turisztikai honlap, ugye...
