Azért annyira sok könyvismertető nem jelent meg a világban az életrajz megjelenése óta (a Quartra is hiába vártam), de azért lassan csepegnek.

Az alanti írás az Egyetemi Élet lapjain lapjain jelent meg; a neten csak pdf formátumban érhető el, jól le kell tekerni az aljáig, ezért átrántottam ide, le:

Cápa Feri Vs. Világ

Frank Zappáról nagyjából az ugrik be minden második embernek széles e világon, hogy egy vécén ül és a dolgát végzi, miközben teljes komolysággal bámul a fényképezőgép lencséjébe. Zappa volt talán az utolsó igazi polgárpukkasztó, a mai valóságshow-kkal, válogatott trágárságokkal és önjelölt sztárocskákkal teli közéletben már nem is tűnne oly durvának sok egykori poénja.

A mindenre fittyet hányó, köznapitól menekülő attitűd önmagában persze kevés lett volna az üdvösséghez, Frank Zappa mindenekelőtt zseni volt. Kötetekre - azaz inkább lemezekre - rúgó munkásságának feldolgozását vállalta Neil Slaven, aki még életében találkozott a nem mindennapi művésszel. Mindenesetre az Elektronikus Don Quijote már címében hordozza az öntörvényű alkotóként élő Zappa sorsát.

Zappa azon kevés emberek közé tartozik, akik zenei előképzettséggel vágtak bele a rockba, törvényszerű is volt, hogy a Mothers of Invention nevű csapatával fémjelzett korszaka után, egyre tágítva zenéje horizontját már nagyzenekarra írt művekkel is előrukkolt. Pályája egyetlen ámokfutásnak tűnik, örökös harcnak a hivatalokkal - s esetenként saját közönségével - szemben.

A zenekarainak tagjait állandóan cserélgető, új és új megoldásokkal kísérletező zenész minden lehetett, csak könnyen elviselhető nem. A kötet lapjain részletesen kifejtett munkamódszerei alapján egy következetesen saját művészetét kiteljesíteni kívánó ember portréja rajzolódik ki. Aligha lehet véletlen, hogy bár három gyermeke is volt, róluk és feleségéről nem sokat tudhatunk meg, valószínű, hogy nem is maradt rájuk túl sok ideje.

Zappa szerette végletekig feszíteni a húrt, képzelt és valóságos falakat tört át faltörő kosként, s időnként szellemes és felkészült riposztokkal osztotta ki az őt érzéketlen, perverz disznóként jellemző erénycsőszöket. Slaven művét végigolvasva sem könnyű áttekinteni csavarokkal és kacskaringókkal teli életútját, lemezeinek számáról nem is beszélve.

Nem volt része a popiparnak, már a hetvenes években, amikor a nagy kiadók uralták a piac nagy részét, sok kiadványát terjesztette csak és kizárólag postán. Ha ma élne, biztosan kihasználná az internet nyújtotta lehetőségeket. Mivel lemezei kiadásából nem tudott megélni, állandóan turnéznia kellett, ráadásul fizette kísérőzenészeit is, így sokszor veszteséggel szállt ki egy-egy világjáró körútból. Talán a túlhajszolt életmód - s ezen kizárólag a munka értendő, Zappa soha nem drogozott vagy ivott - a felelős azért, hogy ötvenhárom évesen kényszerült itt hagyni ezt a rá oly sokszor hülye bélyegeket sütő árnyékvilágot. Ha lát bennünket valahonnan, biztosan jókat röhög rajtunk.

Neil Slaven: Frank Zappa - Elektronikus Don Quijote, Cartaphilus, 2007

Cá Pali és Cá Peti