Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Dance Me This - csak könnyedén

2015.08.04. 19:02 mB

dance_me_front_copy.jpg

Dance Me This - kritika az új lemezről


Kézenfekvőnek tűnne a lemezhez mint „100. albumhoz”, mint „utolsó kiadványhoz” viszonyulni, de vizsgáljuk ehelyett a dolgot csupán akként, ami: zeneként. Zappa e tárgyban megszokottan semleges és tárgyilagos hozzáállása is ezt sugallná, s hogy a szokásosan és vállalhatatlanul túlzó késlekedés (22 év!) pont századikra hozta ki a lemezt, az igazán nem érdemel sok szót.

Visszaidézve az első meghallgatást: üdítő és meglepő élmény volt, hisz miközben persze lehetett sejteni az irányt, a megszólalást, mégis jól érezhető volt valami finom újdonságélmény. Sok fórum számolt be hasonló első benyomásokról, miközben azért az ember persze hamar párhuzamokat is von – számomra két vonatkoztatási pont jön elő újra és újra. Az egyik – talán nem meglepő – a Civilization… albumé: a kiérlelt megszólalás, a nagyon gazdag és kísérletező, mégis sok akusztikus elemet használó hangkép; mindezt persze a megszületések közeli időpontja is természetessé teszi.

A másik bennem felbukkanó párhuzamos szál talán kevésbé egyértelmű: a gitárszólók. Ezek létét/világát egyre kevésbé érzem önálló, különálló műfajnak: akár az LSO felvételein, akár más meghangszerelt „talált” daloknál-dallamoknál egy olyan kereső-kutató habitust érzek, aminek az alapja egy improvizáció-vonal, azaz Zappánál ez többször ténylegesen is egy-egy gitár-improvizációból indul el. Ide köthetőek aztán azok a közös, irányított rögtönzések is, amik néha önálló darabokká is nőnek, néha pedig inkább közjátékként jelennek meg feszesen komponált munkák között.

fz_mustwerock_drawing.jpg

Ilyen szempontból érdekes a Synclavierra gondolni: Zappa ezzel olyan eszközhöz jutott, ahol bármilyen nyersanyagból bármit létre tud hozni – legyen ez a pillanat adta rögtönzés, korábbi dallam bevitele vagy átirata, „idegen anyag” zenei lefordítása, és így tovább. A számítógép megjelenítette rengeteg eszköz ugyanakkor nem nehezíti el, nem teszi darabosabbá a produkciókat – egy ilyen sokvegyértékű embernek ez valóban lehetőség, hogy bármilyen irányba kiterjessze a szabadságát.

Ezzel a szabadság-, felszabadultság-élménnyel kötöm össze a lemez könnyed, laza hangulatát – a zenén se technikai, se az „utolsó munkát” megjelölő egyéb virtuskodás vagy bizonyítási vágy nem érződik: egy zenész, zeneszerető ember kereső-kutató elméjének örömteli, sokszor játékos eredménye.

http://btw2worlds.com/wp-content/uploads/2010/02/zappa-with-the-synclavier.jpg

Ez a könnyedség jelenik meg rögtön a nyitó Dance Me This-ben: könnyed, szinte popos kíséret felett a torokénekesek játéka, hátul könnyed de játékos ütőskíséret, és ami sokunknak igazán meglepő és lélekemelő: a pár másodperces gitárjelenlét a nyúlfarknyi darab végefelé. Épp csak sóhajtásnyi, de finoman dobja a hangulatot. Ugyanez a könnyedség, talán egyszeri nekifutású indíttatás jellemzi a lemez pár többi számát (Pachuco Gavotte, oat Polo, Rikoniki, Calculus), amik nem lesznek zenetörténeti alapvetések, de egy-egy motívumuk, a kíséret darabkája, kis részlete könnyen a fejünkben maradhat.

Hosszabban a Wolf Harbornál érdemes időzni, ami nyilván a központi darab, és most különösebb méltatgatás helyett (ami a nagyon gazdag hangképre térne ki, a sokféle, sokszínű megszólalásra, az ütős-jelleg hangsúlyosságára, stb.) most a dilemmáimat írom le, ami nagyjából kivetíthető az egész lemezre, és kapcsolható a két korábban előhozott párhuzamra is. Sokszori hallgatás után a legfontosabb apró, de nem szűnő hiányérzetem: van-e a lemeznek, de akár az egyes daraboknak valami erős gerince, felismerhető fő-motívuma, karaktere. Ha a Civilization… lemezt idézzük fel, vagy szinte bármelyik gitárlemezt: a sorakozó darabok mindegyike valamilyen karakteres motívum, gondolat megjelenítője, ami egyrészt önállóan is a fülünkben-fejünkben marad, másrészt nagyban hozzájárul a lemez egészéről kialakult képünkhöz. Soroljuk csak: Amnerika, Navanax, Republicans, N-Lite, Buffalo Voice, Things That Look like Meat, Sleep Dirt: mindegyikük egy-egy külön kis csoda, saját világgal, kapcsolódási pontokkal, továbbgondolási lehetőségekkel, jövőbeni alternatív előadások felsejlő gondolataival.

Ennél a lemeznél nem könnyű ilyen emlékezetes momentumokat találni: nehéz lenne megmondani, a Wolf Harbor miért 27 perc hosszú, miért is áll 5 részből, ezek miért úgy következnek egymás után, ahogy, sőt: hogy mi a lényegi különbség közöttük. Persze nyilván felfedezhetőek eltérések: az egyik hang-hajlításokkal operál, a másik szinte kizárólag ütős-darab, talán a harmadik is, a negyedik pedig… Igazából meg nem tudnám mondani.

Ha viszont a gitárszólókhoz is hasonlítottam ezt a világot, akkor abban az a remény is benne lehet, hogy a hallgató ráérez erre az improvízatív-kimunkált hangszőnyegre, ami akkor megmutathatja egy tartalmasabb arcát... – meglátjuk. Az élő szólók erénye persze a több zenész személye jelentette sokszínűség, a hangszer artikulációjának gazdagsága – kérdés hogy itt az itt megszülető ugyancsak gazdag hang-kép tud-e majd hasonló élményt adni. (Személy szerint nekem sok kicsit a torokének is, de ennek is adjunk időt, hátha beleszervül a nagy [közepes?] egészbe.)

Álljunk meg azért még néhány kiemelkedő pontnál: ahogy ilyen volt nekem a kis gitár-intermezzó az elején, emlékezetes a Rykoniki laza ritmusjátéka, és Wolf Harbor ide vagy oda, a legtartalmasabb darabnak mégis a csupán negyedolyan hosszú Piano tűnik: szépek az indító futam zongorahangjai, külön élmény a „bal kéz” változatos és gazdag kísérete, és szép ahogy a darab felépül, ahogy egyre gazdagodik a hangszerelés, ahogy (a „Dob és dallam”-jellegűeknél megszokott módon) az ütős unisonóban kíséri a zongorát. Egyenes vonalú, előremenő darab, színekkel, feszültségekkel, zárás helyett inkább egyfajta abbahagyással – tán felfért volna a Civilization lemezre is.

A zárás ismétcsak könnyedebb (a Calculus), amiben Todd Yvega próbálta meg ritmikailag lekövetni a torokénekesek szólamát (sikerült neki).

Kérdésekkel, kis hiányérzetekkel, élményekkel és nyugtalanító kis kíváncsiságokkal érkezett meg tehát ez a lemez: nem záró, nem összegző, nem „leg”, nem kulcs-lemez, de egy izgalmas utazás, néhány kérdőjellel. Karakteresebb műfajindítás a Jazz From Hell, ütősebb alapvetéseket tartalmaz a Civilization, de jól belefér ez a lemez is a sorba, bárminemű lezárás-élmény helyett inkább azt a kérdést hagyva az emberben, hogy „mi jöhet (jött volna) még?”.

Nagy kár hogy csak most jelent meg, ahogy nagy kár hogy a világ nemigen fog sem erről, sem Zappa sok másik lemezéről sem tudomást venni.

frank_zappa_macska.jpg

9 komment

Címkék: véleményezés

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr157679808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

☉ ☾ 2015.08.05. 09:56:01

"Nagy kár hogy csak most jelent meg, ahogy nagy kár hogy a világ nemigen fog... (erről) tudomást venni" - dehogy kár. Ez egy stúdiószöszmötölés ami kb. 1 (!) meghallgatást érdemel. Szép is lenne, ha ezzel mutatná be valaki a Zappa zenéjét egy kezdőnek.

Egyébként túl sokat képzelsz bele ebbe a hangfolyamba, zavaróan szubjektív vagy, és éppen ezért semmi kurrens dolgot nem mondasz konkrétan a lemezről, ezért uncsi ez a lemezismertető.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2015.08.05. 10:55:07

@☉ ☾: ... lám, ezért jó hogy van hozzászólási lehetőség, s hogy így megismerhetjük a Te roppant célratörő, tárgyilagos és alapos - noch dazu: KURRENS - véleményedet is. Köszönet érte, kedves Kukac Kör Kínai-írásjel! ;-)

☉ ☾ 2015.08.05. 14:55:31

Szívesen.
Mellesleg szerintem nem a véleményemmel kellene foglalkoznod, hanem - tanulva Frank Zappa lényegre törő írásaiból -, te is lehetnél tömör, és nem kellene a klasszikus zene CD/LP-ismertetőiben megszületett dögledelmes műfajt utánozni.
Én legalábbis egy Frank Zappáról szóló oldalon valami olyant képzelnék el, hogy elolvasom az ismertetőt és kiderül a lemezről valami.
"párhuzamos szál", "érezhető volt valami finom újdonságélmény", "párhuzamok vonása", stb. iszonyat modoros amiket összeírogatsz és lényegtelen. De ez a csúcs: "felszabadultság-élménnyel kötöm össze a lemez könnyed, laza hangulatát".

Nos, ez egy házi stúdió felvétel, ami nem közlésre készült, mert csak betárazott ötletek, Synclavier pepecselések kollekciója, semmi több. Talán Zappa giccsként is jellemezhetnénk a szóban forgó lemezt ha lenne hozzá bátorságunk. Ebből a Synclavier-hangszerből ugyanis addig jön az ilyen fajta zene amíg be van kacsolva a gép. Egy kis gyakorlás és szinte hozzá se kell nyúlnod. Nem kellene túldimenzionálni és árusítani sem, elég lenne letölthetővé tenni a Zappa.com-on. Különben csúfos csalódás lehet a vége.
www.youtube.com/watch?v=ikHtUq48rWE

appaz62 2015.08.05. 17:17:50

Remek kritika -mint mindig- köszi. Sajnos azonban a legszomorúbb az az utolsó mondat igazsága.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2015.08.06. 09:19:00

@☉ ☾: A kritika bizony helyenként egy "zavaróan szubjektív" műfaj, Bálint írása pedig amellett, hogy higgadt, szerkezetileg összeszedett, kiolvasható belőle az érdeklődés. A hozzászólásod alapján nem tudom eldönteni, hogy a magával lemezzel, vagy a CD/LP ismertetők dögledelmes/dörgedelmes műfajával van nagyobb problémád? Próbáld meg úgy, hogy csak az első és az utolsó két bekezdést olvasod el és talán megkapod az élményt, amire vágytál.
Egyébként ez egy "közlésre készült"/korábban is kiadásra szánt album.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2015.08.06. 12:07:03

@☉ ☾:
1. a kritika szubjektív.
2. a lemezt FZ megjelenésre szánta (lásd a másutt belinkelt interjút)
3. Zappa „házi stúdiója” (UMRK) a kor legfejlettebb technikájával volt felszerelve, ha elég jó volt ’80-tól az összes (!) lemezének munkálataihoz, akkor talán ehhez is.
4. mindig örömmel fogadok/dunk a honlapon a témában jártas hozzászólót, nekem most külön büszkeséget okoz, hogy már másodszor tisztelsz meg (mégoly nyúlfarknyi) megszólalásoddal. Ez azt a reményt is magában hordozza, hogy a személyeskedés után a témához is érdemben hozzászólsz majd, sőt indirekt módon frappáns választ azoknak a felületeseknek, akik – megnézvén az adatlapodat, rosszindulatúan – a blog.hu ámokfutásodat csupán trollkodásnak hinnék, mondván hogy alig van olyan blog, ahol egyetlen beszólós megszólalásnál többet töltöttél volna. Az itteni két (majdnem) tartalmas megszólalásod PONT az ellenkezőjét bizonyítja, s beh jó is lesz látni ha majd a témában is megszólasz, a fenti tévedések és személyeskedések után.

Hajrá!

cuppuss 2015.08.06. 15:36:39

meg egy szemelyes eszrevetel: nekem tetszik, es mar kb. 15szor (!!!) hallgattam meg.
amugy, nekem is gitar szolok ugrottak be amig a Wolf Harbourt hallgattam, nemelyik reszein, mintha egy gitar szolo darabjait hallanank. Egyebkent, nem igazan rajongok a synclavieros darabokert, de ez valamiert megnyerte tetszesemet. Egy igazi "levego skulptura" es valoban idon kivuli...

☉ ☾ 2015.08.07. 08:27:50

Nem akartam én belekeverni ebbe a kihűlt álló levesbe, csak leírtam a véleményem - talán hiába. Mindegy is...

1. A kritika szubjektív, de ettől még lehet tárgyilagos, lényegre törő.
2. A lemezt Frank megjelenésre szánta, persze, mint mindent amit felvett, csak nem mindent adott ki. Ez sem üti meg azt a szintet amivel ő általában megjelent a piacon. A Civilization Phaze után ez cucc link (ne kattints rá...) Kiforratlan, nyers, téma nélküli (mondhatjuk tehát, hogy előre mutató, hahaha), és határozottan semmitmondó a szerző életművéhez képest.
3. Ki bántotta a drága Frank stúdióját???
(Véleményem szerint ez a lemez nem a komplex zenei élmények létrehozásáért lett összerendezve, hanem inkább terepasztala Frank féktelen ütem-kreativitásának. Oké Frank ez is megvolt.)
4. Lazulj le Bálint. Meleg van, persze, de nyugi is. Amit te egyébként trollkodásnak nevezel, az a hazai félnáci kormánynak tett beszólások szedete. Ha neked nincs ilyen, ezekben az illiberális időkben, talán még szégyellheted is magad.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2015.08.08. 10:00:02

@☉ ☾: jaj Zsuzsi* - hogy is lazulhatnék le, mikor életem egyik legnagyobb pedagógiai sikerét könyvelhetem el: sehol máshol nem történt meg hogy 3-nál többször szólaltál volna meg: hogy is lehetnék nyugodt és laza? Emellett már igazán csak mellékes siker, hogy ha apródonként is, de többször is hozzászóltál a témához magához!!! Kell-e erre a nyárra ennél nagyobb siker? Blogtörténeti kilométerkő.

(a trollkodásról: a dolog messze nem a „hozzászólás” vagy a kérdéses poszt tárgyával függ össze (nyilván nem is fogom végigolvasni mint az 1600-at…), hanem a hozzátrollkodás milyenségével: a csak-egyszer, csak-beszólva-lealázva megszólalás kilométerekre van bármilyen normális párbeszéd halvány árnyékától is: ez csak indulatok gerjesztésére, szemétkedésre, személyeskedésre jó. Ha valakit EZ szórakoztat…

Nem a dolog tárgyáról van tehát szó - még ha ez neked újabb alkalom is volt hogy beszólj nekem, nem mintha tudnál rólam és a világlátásomról bármit is :-).)

*(innentől ez lesz a megszólítás, kedvesebb, rövidebb mint a kör-kínai írásjel, azt untam már leírni.)
süti beállítások módosítása