Elképesztően fantasztikus - és közben azt kell hogy mondjam, hogy ugyanezt a gazdagságot az eredeti lemezen alig hallom. Sokszor kerül elő Ralph Humprey közreműködésével fent is említett két lemez, de a hangszeres kiválóságok egyszerűen elvesznek a keverés mélységeiben (elképesztő hogy a fenti dobos hogy tudta előhozni ezeket a rétegeket: szinte NEM HALLOM ezt az eredetiben).

Ez ismét azt veti fel hogy a.) nagyon szelektív a fülem, vagy b.) hogy ezen a két album-klasszikuson nagyot tudna dobni egy újrakeverés: nem újdonságokat kéne rátenni vagy beleálmodni: egyszerűen hagyni megszólalni ami rajta van. Az ezekről szóló DVD-n mikor Dweezil kiemel egy-egy sávot: fantasztikus, soha-nem-hallott zene. Vagy ugyanennek a csapatnak a koncertfelvételei: több, gazdagabb, izgalmasabb. (Leszedem majd valahonnan a 2012-es keverést - hátha az kedvesebb a fülemnek, bár rossz előjel hogy e két lemez egyikét vagy egyik kiadását sem nevezte gyengének eleddig senki...)

A Zappa Patio szerint (amit eddig ezzel az albummal kapcsolatban nem néztem még):

"A 2012-es újrakiadás előtti összes CD-n extra digitális visszhang van; a 2012-es újrakeverés és a bakelit egyaránt "száraz", tiszta. A Zappa Records ikerkiadás (Overnite/Apostrophe) kerülendő, a jobb sáv problémái miatt ("bad batch")"

Ismét kiderült, hogy a YCDTOSA első epizódjából nekem komoly dolgok maradtak ki. Ez Zomby Woof maga a jeges iszonyat, én meg nem is emlékeztem rá. A magam részéről annyira nem bolygatnám annak a két albumnak a hangzását. Lényegesen nem lehetne feljavítani egyiket sem, de az arányokat össze lehetne keverni, ami sosem tesz jót. Az Overnite... szerintem úgy tökéletes, ahogy van, az Apostrophe ' néhány relatíve gyenge nótát leszámítva szintén. Ez a '82-es zenekar mellesleg egyszerűen jobb. Nagyon szépen tele van hangszerekkel, vokállal, Chad Wackermann meg egyszerűen hihetetlen. Most jöttem rá mennyire kellene valami teljes koncert '82-ből.

@Rátosi Milán: (az újrakeverésről) a hiba az ÉN készülékemben van: letöltöttem, mostanában minden létező lejátszón ezt a két albumot hallgatom mp3-ban és CD-ről, és "sajnos" úgy tűnik hogy rendben vannak... A nagy odafigyelésben meg a különböző lejátszóknak köszönhetően remek kis részleteket vettem észre, dobokat és cineket, lábdob-sortüzet a Slime-ban, és így tovább.

Betöltve mindkettő az mp3-jelátszóba. (Jut eszembe: ha Colaiuta összetalálkozna Humprey-val?...)

@mB: Mindkét album megvan a cd-n (Rykodisc kiadás), az a bizonyos "extra digitális visszhang" nem nagyon tudom micsoda, de, hogy nem számottevő dolog, abban biztos vagyok. A 2012-es újra kiadásokat nem ismerem annyira, de nem hinném, hogy egy radikálisan új olvasat létrehozása volt a cél. Sokkal inkább lehetett szó arról, hogy az évtizedek alatt minden albumnak született számtalan kiadása, az egyes megjelenések között pedig nagy különbséget voltak a keverés szempontjából, vagy, hogy melyik korábbi kiadást masterelték újra. Ez utóbbiból szoktak főleg problémák lenni A teljes katalógus újra kiadása szépen tisztázta ezt a helyzetet. Mp3-ban hallgatni azért becsapós, mert az eleve egy tömörített formátum.