(a vágy, vágyam te vagy
jöjj hát hozzám
egy álombeli kerten át
ahol harmat csillog mindenen
vágyom hogy a tested is legyen
nedves kicsit
jöjj még
izgulj velem
a léghajóm te vagy
ahogy jössz hozzám
kék álom-pontonon jössz át
ahol harmat csillog mindenen
vágyom hogy a tested is legyen
nedves kicsit
jöjj még
dugjál velem
megduglak
megduglak
megduglak
megduglak
ó, öcsém, hogy nyomom!
jaj de menő
jaj de menő
édes a nő
édes a nő
ki és be jár
ki és be jár
ki és be jár
ki és be jár
nagyon király
a karóm de áll
enyém vagy már
ne félj el nem törik
csak ülj bele tövig
ne félj el nem törik
hanem csak ülj bele tövig
Az ENVELOPES első változata két elektromos billentyűre íródott a ritmus-szekció kíséretével, meg is próbáltuk felvenni 1968-ban (...). A Netherlands Wind Ensemble felkérése nyomán készült az ő hangszer-összeállításukra egy különleges reggae változat, amiből lett végül is ez a nagyzenekari verzió. (FZ - 1983)
Envelopes by Frank Zappa - több egymásra játszott trombitával. A hangszerelés nagyrészt a '82-es rockzenekari változatra épít, de használja a '83-as nagyzenekari átiratot is. A felvétel 2010 július-szeptember között készült.
Pár helyen talán lehetne pontosabb, de nekem így is tetszik.
A vokális változat '78-ból:
Jöjjön a 82-es változat - azért mindentől függetlenül ez a kedvenc, Steve Vai hajlított gitárjaival és az ütősökkel:
Figyelemre méltó a darab szerkezete: a rövid bevezető után egyértelműen 6/4-ben indul és megy tovább a főtéma, míg a kíséret (a lábdob) némi játékossággal ugyan, de 4/4-ben látszik azzal finoman feleselni, ez pedig egy igen izgalmas aszimmetriát, feszültséget ad a dallam-menetnek – érdekes hogy egyéb koncertfelvételen ezt a másod-ritmust ilyen határozottan nem érezni (és kár hogy nincs eléggé előrehozva a lábdob basszusa, rosszabb hangrendszereken vagy kisebb hangerőn egészen elveszik).
Végig domináns Steve Vai gitárjátéka, (frazírozása, jellegzetes hajlításai), és az ütősök megjelenítette barokkos csembaló-hangulat. Hetykeség. A billentyű a fő dallamot támogatja, néha átveszi az irányítást. A következő izgalmas réteg a basszus határozott belépése (kb, 0:49-nél, valószínűleg mini-moog – jóó mééély) – a vezérmotívumnál lassabban lépdel: kicsit hátrébbról figyel, és: kísér.
A dob (a lábdob) a későbbiekben szabadabb (2/4-gyanúba keveredik), de a kiállásokkal a darab is strukturáltabbá válik, a végén megjelenő kiskacsa- és a vészjósló rajzfilm-maci motívummal (2:31).
S a nagyzenekari változat a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara előadásában, vezényel Fischer Ádám, 2007 október 13.:
2011-06-30 08:00
