Egy teljes koncert ismét (helyesebben: a teljes meglévő felvétel) a YouTube jóvoltából, ami egy ismert felállást és ismert repertoárt mutat meg talán egy kicsit más fénytörésben, 70 percnyi hosszúságban.
Alul csatolva egy koncertismertető - és a zene. Jó étvágyat.
1975. 10. 14. - Soldiers And Sailors Memorial Hall, Kansas City, KS, 70 min, Aud, A-
a koncert itt letölthető (javított link) - és itt is;
- Naval Aviation In Art (through PA)
- Carolina Hard-Core Ecstasy (cuts in nicely during end of guitar solo)
- Lonely Little Girl
- Take Your Clothes Off When You Dance
- What's The Ugliest Part Of Your Body?
- Chunga's Revenge
- Advance Romance
- Zoot Allures
- Swallow My Pride
- Any Downers? (incl. Joe Cocker routine - tape flip @ 1:02)
- Camarillo Brillo
- Muffin Man
- I'm The Slime
- San Ber'dino
1. Car We're Chu 2. sax-key-guit 3. guit Adv 4. Zoot Swa 5. drm Down 6. Cam Muff 7. Slim Berd
A zenészek:
- Frank Zappa – gitár, vokál
- Terry Bozzio – dobok, ének
- Napoleon Murphy Brock – tenorszaxofon, ének
- Roy Estrada – basszusgitár, ének
- Andre Lewis – billentyűs hangszerek, ének
Az FZ Tape Review oldal ismertetője:
Miközben nem ez az őszi turné legjobb koncertje, a szalagon hallható felvétel több okból is kötelező. Először is a kiváló hangminőség miatt. Ha Zappa koncertfelvételei közül nem is, de talán a turnéról mindenképpen a legjobb felvétel, jól viseli a tüzetesebb vizsgálatot és a nagy hangerőt is. Az ének néhol bár tompább, de az egyes hangszerek szépen és tisztán szólnak, kiválóan mutatják be a zenekart, különösen kiemelkedőek a szólókkal bíró számokban, ezek: "Chunga's Revenge", "Zoot Allures", és "Any Downers?". Külön erénye a szalagnak, hogy csak a műsor utolsó 70 percét tartalmazza, így nem kell végigülnünk a turné idegesítőbb számait.
A "Carolina Hardcore Ecstasy" szólója után a remek "We're Only In It for the Money" egyveleggel megyünk tovább. Talán ez az (FZ:OZ lemezig) kiadatlan szerzemények legklasszabbika, a "Lonely Little Girl" hangszerelésével (és záró szólójával), nálam Zappa örök pop-remeke. A "Chunga's Revenge"-ben Brock, Lewis és Zappa energikus szólói követik egymást, és miközben a szalagon szinte minden a „kötelező hallani” kategória, itt a pontos előadás, a tiszta hangzás és Bozzio kemény dobjai végig szórakoztatóvá teszik ezt a 16 percet.
A "Zoot Allures" Zappa gitármunkáját hozza ismét előtérbe, és míg ez a maga 6 percével rövidebb a szokásosnál, mégis szinte mindent sikerült megmutatnia. Ugyancsak kiadatlan gyöngyszem a "Swallow My Pride → Any Downers" kombó, itt érünk el a koncert csúcspontjára, az utóbbiban némi Joe Cocker utánzással, kis heavy metal gitárhangzással. Jó, ismét nem „a legjobb” Any Downers (október 1.?, október 4.?), de egy értékes mini-monstrum.
A koncert hátralevő része az elvárható szintet hozza, megtapasztalva közben Frank kiváló érzékét a műsor összeállításához. Külön említést érdemel a "Chunga's Revenge → Advance Romance → Zoot Allures" vonulat, ahol a középső dal kovácsol igazi előnyt a koncertbéli helyéből (bár sajnos Frank ezt később nem ismétli meg). Egységesen kimagasló koncert, több csúcsponttal is, unalmas pillanatok nélkül, elejétől végig kiváló hanggal. Erőst javaslom.
A viccesség-tényező tekintetében hívom fel a figyelmet a Camarillo Brillo első verszakának elhalandzsázására-hümmögésére, és az I'm The Slime furcsán torz és izgalmas billentyűtúlsúlyára - mB.
(Egy másik ismertető a bootsdaily.com oldalon.)
