A Bookline-nál magyar forintért is kapható Barry Miles Zappa-életrajza (2005), a 70-éves évfordulón pont kapóra jön, 3704 forintért.
Papírkötéses kiadvány, amiről korábban Apeman írt kritikát, és amihez nekem is volt néhány szavam egyszer, annak lényege az volt hogy messze nem olyan botrányos, mint sok sajtóhírben szerepelt.
Ezt írtam 2009. februárjában:
Kezembe került a Barry Miles-féle Zappa életrajz, aminek a híre az hogy egy "bátor személyiségrajz", sok kritikával a majsztró felé, éles nyelvű és személyes hangú írás, ami pont ezért megosztja a Tisztelt Olvasóközönséget. Volt akinek egészen lesújtó volt a véleménye, mások csak szőrmentén rosszallottak - Arthur Barrow viszont egyenesen kikérte magának (lásd a linket alul!)
Azt nem mondom hogy végigolvastam (azért ahhoz túl hosszú...), de böngészgettem és végiglapozgattam, és a következőkre jutottam:
1. semmiféle "botrányosságról" szó nincs. Teljesen normális, "száraz" szöveg - valóban volt Arthur Barrow-nak egy fájdalma, méghozzá ez a bekezdés bántotta:
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy Barrow a Knack együttes "My Sharona" című dalának riffjét vette kölcsön a "Flower Punk"-hoz; Barrow 20 évvel volt fiatalabb Zappánál, és nem volt tisztában vele, hogy a "My Sharona" 12 évvel a "We're only in it For the Money" után jelent meg. Inkább volt punk dal semmint valamiféle hippi, az eredeti pszichedelikus egyveleg így odalett.
Barrow kiborulása után az újabb kiadásban már ezen is puhított a szerző:
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy Barrow a Knack együttes "My Sharona" című dalának riffjét vette kölcsön a "Flower Punk"-hoz. Csak hülyéskedett, de Zappának megtetszett, így benne maradt. A "My Sharona" 12 évvel a "We're only in it For the Money" után jelent meg. Inkább volt new wave dal semmint valamiféle hippi, az eredeti pszichedelikus egyveleg így odalett.
Na most komolyan: akár a felső bekezdés, akár az alsó - ezen így ki kell borulni? Nem vihar ez egy pohár vízben?...
2. Találtam egy helyet egy vicces névvel: Ed Wackermann (303 old.) Hehe.
3. Amúgy pedig egy "közönséges" életrajz, semmi különös. Nagyon kevés személyes kiszólás, nagyon sok adat, nagyon sok sztori és NAGGGGYON sok hatvanas évek. Teljesen aránytalan a könyv: a 200. oldalon kukkantunk át először a hetvenes évekbe (!!!), és mindössze két oldal kell majd, hogy 82-ből 88-ba jusson a szerző (!!!).
4. Mint "közönséges életrajz" amúgy lehet hogy jó, de engem már állatira untatnak az olyan fejezetcímek, hogy "Cucamonga" meg "Baltimore" meg hogy JCB cherokee indián volt, meg hogy a "Z Stúdióban" meg satöbbi satöbbi. Egy az egyben mint az Elektronikus életrajz, még a vastagsága és a tipográfiája is (a képek jellege és szerkesztése is) - szerintem tök felesleges volt mégegy ilyet csinálni. Amannak ráadásul az időelosztása is arányosabb.
Unom az életrajzokat. Érdekesebb lenne a sok tény meg évszám helyett valakinek a gondolatait, élményeit, vizsgálatait, ötleteit olvasni, mondjuk. Vagy csak a zenéről. Valaki nem ír egy ilyet? :-)
*
csatlakozó irodalom:
- Interjú Barry Miles-szal - és Arthur Barrow kommentárja
