2010 áprilisában adott interjút Dave McMacken grafikus a Rock Pop Gallery honlapnak - ő készítette a 200 Motels és az Over-Nite Sensation borítóit, többek között.
Most ezekről, és még sok minden másról mesél ebben (a fordításban kicsit rövidített) cikkben:
A Los Angelesi Művészeti Főiskoláról kikerülve Craig Butler, Art Snyder és Patti Mitsui társaságában megalapítottam a "The Institute For Better Vision" stúdiót. Rockzenére és filmekre specializálódtunk, sokmindenkinek dolgoztunk, és mi csináltunk minden promó anyagot – lemezborítót, filmposztert, promó grafikákat – Frank Zappának. Ekkor volt hogy a Bizarre Recordsból Discreet Records lett, és Cal Schenkel volt Frank házi-grafikusa.
Épp a 200 Motels dolgait rakták össze, és szükségük volt egy grafikusra, így nemsokára találkoztunk is Hollywoodban a Murakami Wolf Swenson Films irodájában, ahol megmutattam Calnek a munkáimat.
Úgy döntöttek hogy kipróbálnak, és kértek tőlem egy munkát amin Frank vicsorog őrülten a bolygónkra, és bingó: 200 Motels (a szerkesztő megjegyzése: végül nem ez lett a borító, ez a Rare Meat című kiadványra került később, lásd fent). Cal nagyon nyugodt ember volt, nagyszerű társa Franknek, nagy megtiszteltetés hogy vele dolgozhattam. (…)
Zappa mindig lenyűgözött – nagyon művelt volt, kemény és meglepő is tudott lenni – de a tehetsége előtt mindig leesett az állam. Egyszer Gaillel meghívtak ebédra és körbevezetett a stúdiójában, megmutatta a kvadrofón hangrendszerét, a gitárjait, a dobokat, a zongorákat. Gail halálra rémisztett és a kutyaetetésre hivatkozva elmenekültem. Úgy alakult, hogy a 200 Motels volt az utolsó munkám az „Intézetünkben”, mert rögtön a film-projekt után megszüntettük a céget, miután néhány vitában bútorok repkedtek a levegőben illetve mindenféle vicces nevekkel illettük egymást.
Egy gyors előreugrás az időben: néhány év múlva Frank felhívott azzal, hogy festenék-e neki egy újabb borítót. Majdnem leestem a székről. Azt akarta hogy azonnal kezdjünk neki úgyhogy már aznap éjjel meghallgattam tőle egy elég bizarr leírást arról a képről, amit Zappa elképzelt. Fantasztikusan részletesen mesélte el az Over-Nite Sensation történetét és hogy a képet hagyományos, realisztikus módon, a „Holland mesterek” stílusában kell megfesteni, amelyben a képen levő tárgyak a történet vizuális elemei.
A festmény egy roadie életének egy pillanatát kapja el egy turnén, az Over-Nite Sensation a turnézó zenekarok kanosságát van hivatva jelezni. A kép tere nem valódi perspektíva, egy tükörképet látunk, a néző oldalán levő tárgyak fordítva látszanak. A fókuszban egy grapefruit, a szexualitás szimbóluma, ez a grapefruit át van szúrva és valami éppen kifolyik belőle. A tűzoltókészülék az aktus megtörténtét szimbolizálja, de a szexuális fantáziának még maga a keret is része, ami aranyból indul – rothadásnak. Az összes többi elem – a Holiday Inn, az ételek, a térkép és a túlcsorduló tévé – mind-mind a turnézásról szólnak. Klikk a képre:
Ezalatt a beszélgetés alatt részletes jegyzeteket készítettem – semmi írott anyagot vagy leírást nem kaptam – és két hónapig dolgoztam ezen a festményen, közben sokszor találkoztam Frankkel megbeszélni az aktuális állást. Ceruzával kezdtem és abból fejlődött aztán tovább, amihez Frank egyre többmindent tett hozzá a „több mindig jobb” mottójával – nagyon klassz amikor a zeneszerző maga a művészeti vezető is és a gyártó cég is az övé!
Végül megvolt az elkészítéshez szükséges idő, ami hozzájárult ahhoz hogy ez azóta is életem egyik kedvenc munkája. Mivel már ismertünk egymást, a 200 Motels utáni időszak könnyen ment. Cal és én jó barátok lettünk, közel is laktunk egymáshoz Los Angelesben. Nagyon szerettem ezt a rock-világot és bár Frank folyamatosan az üzlettel volt elfoglalva, mindig – grafikák, zene, minden –, én fel-felbukkantam Glendale-ben a stúdiójában és néha megkínáltam sörrel – soha nem fogadta el –, és elkezdtem dolgozni, miközben hallgattam a Mothers próbáit: Frank megmutatta George Duke-nak hogy szólaljon meg ez vagy az, aztán átugrott Aynsley Dunbar dobjaihoz és neki mutatott meg valamit – addig szurkálta meg piszkálta őket, amíg meg nem valósult amit akart; nagyon klassz volt, nekem mondjuk kicsit túl sok. A fekete labradorom, Shakespeare még rátett egy lapáttal a kényelmetlenség-érzetemre, nagyon követelte a figyelmet és törődést, így a legtöbbször inkább mentem is haza és dolgoztam.
Zomby Woof:
A munka végeztével minden érintett nagyon elégedett volt, és visszanézve mindarra ami bármilyen módon Frank Zappához volt köthető rá kellett jönnöm, hogy elképesztő hatással volt a munkáim feljődésére. Egész életemet meghatározó hatás – hogy Frank Zappával dolgozhattam – nincs is nagyon mit hozzátenni ehhez.
Dave McMacken a következő lemezborítókat készítette még (többek között): AC/DC - Ballbreaker, Warrant - Dog Eat Dog, Weather Report - Black Market, The Beatles - Reel Music, Steven Spielberg - 1941 (film) Kansas - Leftoverture, stb. Akiknek grafikákat készített még: The Temptations, Jackyl, Bedlam és a Beachboys, de dolgozott az Apple Computernek, és a Paff a Bűvös Sárkány animációs filmen is.
Jelenleg Torringtonban (Connecticut) él feleségével és rengeteg kutyájával
