A lemez a Zappa Family Trust egy újabb remek kiadványa. Kiváló anyag (igen, az egyik kedvenc felállásom), remek hangzás, nem olyan „közeli” mintha Frank csinálta volna, de a hang tiszta és a hangszerek és az énekhangok közti egyensúly nagyon jó. Egy-két helyen az ének talán túl mélyre került.

- Mindez a Radio Dupree kritikája - itt pedig a Kill Ugly Radio olvasói írnak. -

A hangzás tömörített, DE nem túlzó mértékben, mint mondjuk a Buffalo lemeznél. Olyasmi inkább mint a Philly ’76. És ha már szóbakerült: ez az album mintha a Philly ’76 nővére lenne, az érett változat. Mindkettőn a Bozzio/O’Hearn kettős adja a ritmusszekciót, és sok a közös szám, de az egy év négy hónap alatt sokat fejlődtek. Itt van például a City of Tiny Lites – a Philly-n még egy nyers, korai prototípust hallunk. A Hammersmith lemezen már egy dinamikus, szépen hangszerelt változat van, amit a Sheik Yerboutiról is ismerünk.

A Hammersmith Odeon egy háromlemezes csomag, rajta rengeteg számmal, több koncert anyagából összeállítva. Frank sokszor panaszkodott a londoni közönság langyosságáról, és igen, a közönség egészen más mint a hisztérikus New Yorki a 77-es halloween koncertről (Baby Snakes). Talán innen ered a Dead Girls of London.

Van néhány régóta várt dal, ami nem került a lemezre. Nagyon szerettem volna hallani a hosszú Wild Love-ot a hosszú szólókkal vagy a Yo Mamát, de most meg kell elégednünk a három másik dalóriással, ezek: a Pound For A Brown, a Little House I Used To Live In és a King Kong.

Összefoglalva: ha tetszettek a Philly '76 és a Buffalo albumok… ez a lemez neked szól!

az egyes számokról:

I.
1. Convocation/The Purple Lagoon
Az elején Zappa elmondja, hogy az estét felveszik egy rádióadás kedvéért - ez gondolom soha nem valósult meg.
3. Peaches En Regalia
Szép kis alternatív hangszerelés, a végén acapella befejezéssel.
4. The Torture Never Stops
Ez a felállás játszotta a legjobban. Kész vagyok a Rat Tomago hangú gitártól - jobban szól, mint a You Can't Do That On Stage Vol.1-féle!
6. City Of Tiny Lites
Szintén nagyon jól áll ennek a felállásnak!
9. Pound For A Brown
Régen várt verzió, dzsesszes improvizációkkal, benne a Hail Cézár őrülettel.

II.
2. Flakes
Remek dal, klassz változat! Az azért érthető, Frank miért vett újra néhány éneksávot a Sheik Yerbouti-ra. Az "I'm a moron and this is my wife" résznek itt még nincs szövege, itt Adrian Belew szólózik.
9. Little House I Used To Live In
A Burnt Weeny Sandwich albumon hallható zongorára írt bevezetés áthangszerelt változata. Aztán egy remek improvizáció Tommy Marstól.

III.
1. Dong Work For Yuda
Egy majdnem acapella változat, a refrének alatt jó kis zenekari groove-val.
3. Envelopes
Az énekszólammal is bíró változat, Tommy Mars hangjával. Remek, de inkább a fanatikusoknak.
4. Terry Firma
Mr. Bozzio lenyomja.
6. King Kong
A darab egyik legütősebb előadása. Nagyon egyben van a csapat!
7. Watermelon In Easter Hay. Prequel.
Egy korai változat, gyors tempóval. Mintha FZ még nem döntötte volna, el, mi is legyen ezzel a mintával.
8. Dinah-Moe Humm
9. Camarillo Brillo
10. Muffin Man
11. Black Napkins
12. San Ber'dino
A szokásos koncertzárás, jó kis csokor lehetett 78-ban, de mára kicsit túl sokszor megjelentek már.

Van azért kritikusabb hang is (Kill Ugly Radio):

Tegnap jött meg a lemez - eddig a feléig jutottam, és bele-belehallgatam a többi részbe. Rendben van a koncert, rendbenlevő szólókkal, de tényleg, semmi olyan kiemelkedő ami a különleges csomagolást, árat, stb. indokolná. Remélem hamarosan lesz valami Zappa-letöltés szolgáltatás: szívesen fizetnék egy ilyenért mondjuk 10 dollárt, de nem 48-at, amibe most ez került. Nekem ez egy jó, de nem kiemelkedő élő anyag. És persze nem is túl sok újdonsággal.