A következő írás a 81-es Halloween koncertekkel fog foglalkozni (kettő volt belőlük október 31-én). Lesz benne egy kis tűnődés, lesz benne letöltés, lesz benne megjelenési meghányás-vetés, és lesz egy idézet is magától Zappától, aki a szakszervezetekről fogja megint leszedni a keresztvizet.
Most, hogy Joe Travers raktármester kotorászik a pincében, hogy Dweezil is kiadogat ezt-azt, hogy lehet tűnődni a ZPZ repertoárjának milyenségéről, óhatatlanul felvetődik a korábbi sorlemezek válogatási szempontjainak kérdése is. Mert hát könnyű dolog (és sok esetben jogos is, na) a mostani összeállításokat kritizálni, de kedves barátaim és szomszédaim, tegyük a szívünkre a kezünket: azért a hivatalos kiadványok összeálítása is okozott már csodálkozó szemöldökráncolásokat e sárgolyón.
Csak néhány példa: a friss Buffalo lemez elképesztő minőségét megtapasztalva azért elcsodálkozik az ember, hogy hogy lehetett azt (az azúgy nem rossz) Tinseltown Rebellion lemezt úgy összerakni, ahogy? Illetve: miért? És: olyan zenészekkel mint George Duke és társai, hogy sikerült egy Chunga's Revenge-et összetákolni? Vagy: szegény Uncle Meat lemezre miért kellett már CD korában felerőszakolni azt a dögunalmas, hallgathatatlan 45 (!!!) perces dialógust? A Baby Snakes filmhez az amúgy három órás koncertből miért (csak) azokat sikerült a filmbe összeválogatni, amiket? Illetőeg: a csodálatos repertoárt felvonultató 81-es felállás anyagait miért kellett annyi lemezre szétdobálva megjelentetni?
És ezzel meg is érkeztünk a tárgyunkhoz, a 81-es Halloween koncertekhez. Valamiért kicsit utánanéztem, és kiderült, hogy az aznapi két koncerten csodálatos - illetve csodálatosan gazdag - repertoárt játszottak. Mindkét koncertet felvette a tévé (illetve Zappa), és ennek anyagából (is) készült a Dub Room Special videó (majd DVD). Zappának nem tudom mi volt a szmélyes kötődése ezekhez a számokhoz, mert a YCDTOSA sorozatra és a DVD-re is szinte kizárólag az idétlen vokális darabok kerültek fel, amikkel amúgy semmi baj, de látván az aznapi teljes repertoárt… Érthetetlen.
A fenti okokból (az egyes lemezek heterogenitása miatt) az ember érdeklődő ismerősöknek nehezen tud ajánlani egy vagy két igazán jó, jellemző lemezt. Ebből a Halloween-anyagból viszont egy olyan gyönyörű DVD-összeállítást lehetne csinálni, hogy ihaj! Amilyent ez a csapat érdemelne - amilyen a Chalk Pie lemez is lehetett volna. Amilyen kicsit a YCDTOSA vol. 5. Mert nem rosszak, összeszedettek, jók a megjelent dalok is, de a szintén játszott gyönyörű elektro-kamarazenei kis (nagy) csillagugrások mellett... az ember nem érti, hogy felejtődhettek ezek el.
Kedves Dweezil! Lévén hogy ez az anyag megvan, hogy jó minőségben van meg, hogy az eddigi összeállítások az aznapi repertoárnak csak egy részét vonultatják fel, vagyok bátor kiadásra javasolni egy DVD-t, természetesen 5.1-es surround hanggal.
- Black Napkins
- Bamboozled By Love
- Envelopes
- Drowning Witch
- What's New In Baltimore?
- Moggio
- We're Turning Again
- Alien Orifice
- Sinister Footwear
- Black Page #2
- The Torture Never Stops
- The Illinois Enema Bandit
- King Kong
- Yo Mama
- City Of Tiny Lights
- Strictly Genteel
- Whippin' Post
Gyönyörű lenne! Moggio! Drownning Witch! King Kong! Envelopes!!! És a többiek. Lenne vagy másfél óra, és olyan anyag volna, amit bátran kölcsönadnék bárkinek: "ilyen - legalábbis ilyesmi - volt Frank Zappa." A pirossal jelöltek azóta sem jelentek megse audió, sem videó formátumban.
Erről ami eddig hivatalosan megjelent:
YCDTOSA:
- Dumb All Over,
- Heavenly Bank Account,
- Suicide Chump,
- Alien Orifice,
- Society Pages,
- I'm A Beautiful Guy,
- Beauty Knows No Pain,
- Charlie's Enormous Mouth,
- Strictly Genteel
Dub Room Special DVD:
- Nig Biz (October 31, 1981; late show)
- Cocaine Decisions (October 31, 1981; late show)
- Stevie's Spanking (October 31, 1981; late show)
- Flakes (October 31, 1981; early show)
- Easy Meat (October 31, 1981; late show)
The Torture Neves Stops DVD (2008):
- Black Napkins (late show)
- Montana (late show)
- Easy Meat (late show)
- Beauty Knows No Pain (late show)
- Charlie's Enormous Mouth (late show)
- Fine Girl (late show)
- Teen-age Wind (late show)
- Harder Than Your Husband (late show)
- Bamboozled By Love (late show)
- We're Turning Again (early show)
- Alien Orifice (early show)
- Flakes (early show)
- Broken Hearts Are For Assholes (early show)
- You Are What You Is (early show)
- Mudd Club (early show)
- The Meek Shall Inherit Nothing (early show)
- Dumb All Over (early show)
- Heavenly Bank Account (early show)
- Suicide Chump (early show)
- Jumbo Go Away (early show)
- Stevie's Spanking (late show)
- The Torture Never Stops (late show)
- Strictly Genteel (early & late show)
- The Illinois Enema Bandit (late show)
- Teen-age Prostitute (early show) 2:29
- City Of Tiny Lights (late show) 8:12
Viszont aki ennyit olvasott, az megérdemel egy "kis" letöltést: az aznapi mindkét koncert letölthető a Liborio's Garage oldalról:
Mindkettő gyönyörű minőségű keverőpultos felvétel, és sztereó (!!!): nagyon szépen hallatszanak az egyes hangszerek, az egyes szólamok, a stevevai-ok és scottthunesok. A letöltés rapidshare-en keresztül megy, tehát az egyes részek között kér (megkövetel) pár órás szüneteket. De legyetek türelmesek, szerintem megéri.
Itt pedig egy csomó számot meg lehet nézni a kérdéses koncertről.
Részlet az Igazi Frank Zappa könyvből (ez a két bekezdés a magyar változatból kimaradt):
Mi is volt azokkal a Halloween koncertekkel?
Ők akkor még nem csináltak túl sok élő koncertet a Palladiumban, és gondolom eltűnődtek egy darabig, mert ugye a zenekarommal minden évben fel szoktunk itt lépni halloweenkor, ők meg nem akarták elszúrni - ezért felajánlottak nekem kétezer dollár "engedményt" (a színpadi munkák kilencezres végösszegéből). Köszönettel visszautasítottam. Emlékeznek: mindannyiunknak - az MTV-nek, a Westwood One-nak és az én cégemnek - ki kellett fizetnie kilencezer dollárt - azaz összesen huszonhétezer dollárt, egy éjszakai nemdolgozásért.
A legutóbbi New Yorki Palladiumbeli fellépésünk (mielőtt a helyet diszkóvá alakították volna) az MTV Halloween show volt, 1981-ben. (Az MTV mellett a Westwood One rádió is élőben közvetítette). A hangsávokat az MTV és a rádió is az én felvevőkocsimból kapta. Aztán az MTV, a Westwood One és én is kaptunk egy-egy többletszámlát a színpadi rakodás költségének száz százalékáról - ami megint olyan figuráknak ment, akik nem csináltak abszolút semmit. (Az én pakolóembereim vitték ki-be és kezelték a felszerelést.) "Oké - mondtam -, ennyi volt. Ide se jövök többet."
(a nyitószám: Black Napkins)
