Az Observer Music Monthly-ban Tom Waits mesél kedvenc lemezeiről. A sorban a 13.: The Yellow Shark (1993).
Az utolsó fontos munkája. A zenekar félelmetesen jó. Színes textúrák gazdag felvonulása. A tökéletes őrület és zsenialitás tisztasága. Frank, mint egy uralkodó, bajlán Elmore James-szel, jobbján Sztavinszkij-jal. Frank a legkülönösebb eszközökkel gyakorolja hatalmát.
De van itt még valami Tom Waits-től...1973-ban ugyanis egy darabig együtt turnéztak:
Muszáj volt hogy Frank Zappa a színpadon legyen, hogy ne bántson a közönség. Hát, nem sikerült valami jól. A legrosszabb párosítás. Közös menedzserünk volt (Herb Cohen), aki azt mondta: "Hóó! Menj Frankkel Kanadába! Egy hokistadionban játszik!" Az incidensem után, mikor már elállt a vérzés, visszajöttem a színpadra már az ő műsorában, és eljátszotta az "Ol' 55"-ot én meg elmondtam egy történetet.
Jó volt, néha. De Franknek ott kellett lennie végig hogy ne bántsanak. Ezek Frank emberei, érted? Senki mást nem akartak hallani. S azt gondolták, akárki is játszik Frank előtt, azt Frank azért szervezte így, mert azt akarta hogy bántsanak. Hogy hajigáljanak, megdobáljanak mindenfélével és sértegessenek. Meg az a skandálás: "Franket akarjuk!" De a "Kapd be!" is nagy sláger volt.
balint, 2005, március 24 - 00:44
