Ahogy a cím is utal rá, ez a "Nine Types Of Industrial Pollution"-nak kizárólag a gitárszólamot tartalmazó sávja, a felvétel eredeti sebességén lejátszva. A hangszín és a szóló megkapóan gyönyörű, egészen éteri, mennyei hallgatói élményt ad. Úgy szól, mintha Frankkel egy szobában ülnénk, mintha nekünk játszana. Fülhallgatóval kivehető, hogy FZ egy lelassított kíséretet hallgat, tehát tudatosan úgy játszotta a szólót, hogy később azt fel fogja gyorsítani. Nyilván mindenki észrevette hogy Frank a "Sleeping in a Jar" alapsávjaira játszik rá. Ha szinkronba hozzuk a "Nine Types Of Industrial Pollution" sebességét és ezzel a dallal egymás mögé tesszük, egy remek bővített változatunk lesz, még egy kis átfedés is van a csatlakozásnál! (Galeans - zappateers fórum, 2016 december)

A[z eredeti] "Nine Types of Industrial Pollution"-ban a[z ismétléses] technika egy nagyon átalakított állapotban jelenik meg. A darab három fő fonálból áll. Az első egy lassú 4/4-es basszus és dob lüktetés, lazán előadva; mindezt elbizonytalanítja véletlenszerű ütős-zajok variációja, a kettő közé merülve pedig az egyik legszebb, legkifejezőbb gitár-játék. A lassú lüktetés fokozatosan erősödik és akkordokkal válik egyre tisztábbá, más hangszerek bukkannak fel és tűnnek el megint; az egész hatása felhalmozó és szövetszerű. Míg egyik szál sem tűnik hatással lenni a másikra, együtt mégis egy teljesen új identitást jelenítenek meg. A gitárszólamnak különös jelentést ad a környezet amiben megszólal; és míg tartalmazza mindazokat az ismerős vonásokat amiket említettem, sokkal erősebb hatású mint Zappa bármelyik színészkedősebb próbálkozása. (Fred Frith: Az ipari szennyezés kilenc formája, 1974)