Azért érdekes amit a fenti kiemelésben Dweezil mond a levegővételről, mert a.) nagyon hasonló az én élményemhez és megfogalmazásomhoz Zappa szólóival kapcsolatban, b.) az én következtetésem viszont mintha pont az ellenkezője lenne: Zappának igazi ÉRDEME, hogy nem "énekel" a hangszere, hogy "nem vesz levegőt", hogy a "mondatai" nem érnek véget hanem bőven átnyúlnak ütemeken, de néha egész részeken, akár teljes szólókat átfogóan is hömpölyögnek.

Érdekes és szép hogy Dweezil ilyen tudatosan viszonyul a szólókhoz, de egyelőre nemigen emlékszem olyan játékára ami (kétségtelen profizmusa ellenére) igazán megmaradt volna bennem, a gitárlemezét is egyszer talán ha meghallgattam. Ha viszont ezzel a "levegővétel"-üzenettel azt jelzi hogy a korlátosabb, lehatároltabb dallamképzésnél akar - tudatosan - maradni, akkor nem érzem hogy túl érdekes dolgok várnak a hallgatóra (rám) a jövőben.

@mB: Zappát illetően abszolút egyetértek.
Dweezil meg nagyon jó gitáros, de vajmi kevés saját egyénisége van. A jazzben a frázisok nem feltétlenül azért szakadnak meg, mert elfogy a levegő. Egyébként maga a koncepció, hogy a szólókat rövid, lezárt egységekből építi fel, önmagában működőképes, innen tovább lehet lépni, például, ha a különálló egységeket elkezdi egy idő után összefűzni. Viszont kötve hiszem, hogy Dweezilt valaha is egy lapon fogják említeni a valóban élvonalbeli gitárosokkal. Akiknek egyébként eleve nem biztos, hogy van utánpótlása. Hiába nagyon jó, hiába formálja meg szépen, lekerekítetten a hangokat, azok a hangok nem a sajátjai. Őt nem hallom.

Így már érthető, hogy Dweezil top 10 gitáros listáján az apja miért csak hatodik helyezetként szerepel.
www.dweezilzappa.com/posts/1964127-my-top-10-guitarists