haha, van ami sosem változik: a megjelenés csúszik november 4-re (amazon)

Mindhárom esetben? A Citadella IC nem késik annyit, mint a Zappa kiadványok...
A Chicago '78-ról annyit lehet tudni, hogy szeptember 29-én vették fel, két koncert volt aznap, a korai buliról vannak kalózfelvételek, ez a kiadvány az esti koncert lesz.

Ott van egy negyedik album is, amiről, én legalábbis, eddig nem hallottam. Legendary FM Broadcasts.

Ezt a három lemezt kombóban fogom megkritizálni hamarosan.

A Meat Light jó része holnapra marad (nagyon szép a harmadik cd-n a Nine Types Industrial Pollution eredeti sebességgel lejátszott része és az Uncle Meat koncertfelvétele is), a másik két albumot meghallgattam. Jók. Minden bizonnyal egyik sem kerül a megkerülhetetlenek közé, de bőven megérte őket kiadni. A Little Dots jobban szól, mint vártam és jók ezek a dalok, imprók! A Chicago '78 úgy szól, ahogy (Colaiutát nem sikerült rendesen felvenni), de ahol jó, ott jó. Mondom ezt másfél hallgatás után, de jók lesznek ezek.
Megvan az előnye, hogy még mindig nem hoztam el a hifimet ide Zuglóba, mert fülesen hallgatom a zenét. Odaragaszt a fotelbe.

vödörrel nyakonöntés - nem tudok másként ezekre a kiadványokra gondolni: persze, egy csomó szépség van bennük (az egész Little Dots, igen: a Nine Types, a Twenty One), de miért kell ezeket a sok már sokszor-megjelent közül kiválogatni, miért marad annyi kérdés a hallgatóban, miért nem érezni végre valami szándékot az egyes kiadványok között?

Vagy én vagyok már annyira rosszmájú hogy a tényleg csodás Little Dotsról is az jut eszembe, hogy 'sose fogjuk már jó minőségben hallani ettől a csapattól ezeket: Chunga's Revenge, Green Genes, Montana...' - csak jön ami jön. Ahogy esik úgy puffan. Majd nyilván végighallgatom mindet, de miért ilyen kezelhetetlen, strukturálatlan, érthetetlen?

Oké, remeklések itt-ott, de mégiscsak nyakonöntés, mégiscsak vödörrel.

@mB: A Petite Wazoo zenekartól ennél jobb minőségben szerintem semmit sem fogunk hallani. Ezzel együtt is a Little Dots nekem egy abszolút pozitív csalódás. Vannak mélyen, és nagyon jól el van találva mindegyik dal. A Columbia S.C. irányított imprója meg egy az egyben zseniális, pedig tart vagy 25 percig. És a Twenty-One is mennyire jó, a Chicago-i koncert 3/4-ede meg amúgy mennyire érdektelen...
Ad-hoc jellegű kiadványok egyébként, valóban.

Nagyon jó a Little Dots!! Mondanám, hogy a leplezetlenül tiszteletlen ünnepélyessége szép aláfestése lehetne a hülyeség mai győzelmének, de...nem mondom. Csak azt, hogy nagyon jó.

há - a Twenty-One az két szóló: úgy 2:56 körül hangnemet vált a kíséret, kicsit pihen és egy másikat kezd el. (Chicago 78)

@mB: Kezd elválni, hogy ez a Chicago bizony nem lesz egy maradandó élmény. A Twenty-One nekem leginkább a kíséret miatt érdekes, az tényleg jó.
Ez a felállás azért vokálisan nem volt túl erős és igazából a szólók sem nagyon tetszenek.
A Little Dots ellenben meghozta a Petite Wazoo becsületét.

Itt a három lemez "kicsomagolós videója":

www.youtube.com/watch?v=Ybwbb4Gwoq0

Amiben az az érdekes, hogy így már jól látható a Meat Light szerkezete: az első CD az eredeti bakelit, a második-harmadik pedig nem random kacat, hanem a még-eredetibb háromlemezes (vagy mekkora) tervezett majd rövidített verzió, a "random kacat" aztán utána jön a "Bunch of Stuff"-fal indítván (mondjuk nem kacat mert pont ez érdekes a dologban). Miért nem derülhet ez ki?...

Ez most nekem csak azért érdekes, mert a lemez hivatalosan fent van a Spotify-on, és felmerül az ami más lemezeknél is roppant idegesítő: ha ez hivatalos publikáció, miért nem szerezhetők meg legalább a legminimálisabb infók az adott albumról? Ki játszik, hol és mikor vették fel, stb - egy picit igényesebb Youtube-barkácsoló korrektebbet rak össze, és ahogy nézem a felület még helyet sem biztosít arra hogy ez bárhol elférjen ha valakinek mégis eszébe jutna. Ez tényleg nem zavar senkit, és tényleg annyi energiát kíván bármelyik zenész ebbe tenne hogy balkézzel fellöki a számokat (néha akár elütésekkel vagy hibákkal) oszt hadd szóljon?...

@mB: A legkézenfekvőbb válasz, hogy a spotify-on zenét hallgatók nagy többsége számára érdektelen információk ezek.

@Rátosi Milán: kíváncsi vagyok hogy ez merre alakul - mert VALAMERRE valamikor biztosan. A pesszimista énem mondhatja amit te mondasz, hogy a befogadói igény ez és ezt szolgálja ki a rendszer, az optimista énem meg akár az ellenkezőjét. Hiszen felötlik bennem az első kiadású CD-k grafikai világa, a műanyag-lemezek egyöntetősége, a szponzorok megjelenítésének szánalma, de akár a kilencvenes évek (nem létező) tipográfiai világa, könyvborítóinak vizuális ámokfutása.

A helyzet egyértelműen jobb: szép CD-k vannak (vagy "vannak szép CD-k?"), ma már jó (léptékekkel jobb) egy akármilyen könyvárus pultján végignézni, kevesebb a csináld-magad névjegy, és így tovább.

A remény tehát az hogy a dolog kinövi magát - a reménytelenség meg hogy eddig vajon miért nem tette? Annyira minimális beavatkozás kéne a rendszerbe, ami - lthatóan .- helyet sem biztosít plusz információnak, megelégszik azzal hogy "így is van kereslet".

Érdekes hogy a zenészek nem lázadnak fel: ha már nem vesz senki hanghordozót. ha már hozzáférhető, akkor tökmindegy, lehet ronda és minden információtól mentes?... (És tényleg: SENKITŐL nem hallottam még hogy ez (vagy az iTunes vagy bármelyik HIVATALOS platform), akár a digitális letölthetőségek bánatosan hiányos megjelenése bárkinek fájna)

ja: hozzáteszem hogy ez a honlap is olyan már mint a szétesés maga, nincs mentség: ez részint az én trehányságom, és részint az hogy ez abból a belefáradásból jön ami a honlap körüli hercehurcákkal járt az évek során, illetve ami a blog.hu "support"-csapatának válaszképtelensége nyomán alakult ki (aminek a végén ugye már kitiltottak a kérdező-fórumukról :-) ). De hátha alakulok majd, valamerre.

@mB: Ezt az oldalt nem féltem. :)

A zenészek egyébként, ha nem is tömegével, de lázadoznak a spotify és hasonló társai ellen, bár nem az információhiányos megjelenés, hanem a kifizetetlen, vagy szimplán nevetségesen alacsony jogdíjak miatt. (A spotifyt egy tehetségtelennek bizonyult zenész "találta ki." A cinikus énem azt mondatná velem, hogy afelett érzett keserűségében, hogy a zenét nem tudja magáévá tenni, úgy döntött, inkább tönkreteszi azt, de ez tényleg csak cinizmus.)
Megnyugtató, hogy a dolgok perifériáján még mindig mutatkozik igény arra, hogy legyenek szép, igényes (nem szeretem ezt a szót), a néhányszori fogyasztáson túlmenően is értéket felmutatni képes kiadványok. A probléma nem is ott van, hogy ezek a perifériára szorultak, hanem, hogy itt is érzékelhető az az általános tendencia, hogy mélyül a szakadék a dolgok (és az emberek) között.