- az apró tévedéseket színnel jelöltem (azért hogy valaki a zenészeket se találja el...) -
Csajos tempó - >> Népszabadság
A legendás zenész legendás zenekara, legalábbis annak egy „darabja” jött el Budapestre a One Size Fits All című európai turné keretében. (...)
A siker most hétfőn sem maradt el. A már említett Napoleon Murphy Brock és Chris Garcia mellett Robbie Mangano (gitár, ének), Tom Fowler (basszusgitár) és a zseniális Don Preston (billentyű, ének) nagyon finom prog-dzsessz-rock cirkuszt varázsolt a színpadra úgy este tíz körül. A mintegy másfél órás előadásban egyszerűen minden a helyén volt. (...) A Debra Kadabra után az I’m The Slime jött – aztán pedig egy szürreális intermezzo. Napoleon Murphy Brock közölte, hogy akkor most eljátszanák a Himnuszt – de simán lehet, hogy félreértettük, mert progresszió ide, átértelmezés oda: a néhány percben elővezetett, egyébként helyre kis zeneműnek a világon semmi köze nem volt a mi Himnuszunkhoz. A körülöttünk álldogálók arcán ugyancsak némi zavart fedeztünk fel, úgyhogy talán mégsem a mi angolunk volt a hibás. (a Sofa volt - mB) (...)
Lazaság, elképesztő invenciózusság, pozitív értelmű tiszteletlenség, abszolút kiszámíthatatlanság, vagyis állandó meglepetés – nekünk ezt jelenti Frank Zappa, és ezt jelenti az ő örökségét továbbvivő The Grandmothers of Invention is. Meg az univerzalitást. A turné (és egy régi Zappa-lemez) címével összhangban: ez a buli mindenkire passzolt.
Nagymamák a hajón - >>Jazzma
Már az első nóta (Cheepins) után megőrült a közönség. A zenészek is. Brock volt a legnagyobb mókamester, végigtáncolta a bulit, képtelen volt elfáradni, őrült koreográfiáival mindenkit ámulatba ejtett. Elsősorban a hetvenes évek Zappa nótái közül szemezgettek, halhatatlan klasszikusok csendültek fel: Sofa, Village of the Sun, Penguin in Bondage, Debra Kadabra, Oh No!, Trouble Every Day, Peaches. A hangulat már a buli felénél a tetőfokán volt, az ortodox Zappa fanatikusok elolvadtak a gyönyörtől. Preston bácsi egyik szólója alatt izgalmas bűvésztrükkel szórakoztatta az első sorban csápoló két kisfiút: szájából tojásokat varázsolt elő, senki nem látta, hogyan kerültek oda. Szintetizátora mellett az IPodján is előadott egy improvizációt, valami zenei alkalmazás segítségével. A csapat zeneileg teljesen együtt volt, a Zappa által kotyvasztott unikális jazz-rock-pop-free-avantgárd-vígopera elegy a lehető legprofibban és legélvezhetőbben szólalt meg. A nagyik képtelenek voltak elfáradni, két ráadást is adtak, és amikor Brock elreppelte a Grandmaster Flash The Message című klasszikusát, a színpad majdnem felrobbant. Hihetetlen energiák, életerő, vidámság, hangulat és persze piszkosul jó zene jellemezte ezt a nagyszerű koncertet. Talán még Frank Zappának is tetszett volna.
