Zappa zenéje jellemzően additív módon épül fel, így - hangszerelés, lehetőségek vagy kedv függvényében - válhat ugyanaz a darab hosszabbá-rövidebbé, instrumentálissá vagy vokálissá.

Az alábiakban a Bogus Pomp egyes témáinak felbukkanása követhető a különböző inkarnációkban, a forrás természetesen az Information INK honlap.

Illusztrációnak a (rövidebb, csak 13 perces) Orchestral Favorites változatot és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának előadását (100% Zappa, 2007) választottam (itt az egyes időpontok persze nem fognak pontosan passzolni - de a lejátszó amúgy sem írja ki).

Érdemes elolvasni David Ocker pár mondatát a darabról (a teljes írása itt!)

Azt hiszem a Bogus Pomp az a darab, ami a leginkább kínálja magát egy nagyzenekar repertoárjába. Emlékszem, mikor Bob Stone hangmérnök Frank UMRK nevű stúdiójában az LSO felvételeket keverte, a Bogus Pompot "emelkedettnek" nevezte. Abszolút pontos meghatározás.

Aki ismeri a 200 Motelst (szinte minden Zappa-rajongó ismeri), az tudja, hogy a Bogus Pomp ("Talmi pompa" a Bartók Rádió fordításában) egyfajta zene utazás - fanfárokkal elválasztott képek sora. Frank választotta ki melyik részek kerüljenek bele, és ő irányításával én hangszereltem meg egységes egésszé. Az MR Szimfonikus zenekar előadását megismerve hajlamos vagyok a Bogus Pompot szimfóniaként hallani, négy tételben. Az egyes részek szünet nélkül követik egymást, mint sok mai, modern szimfóniában. Ezekkel a fogalmakal leírva talán könnyebben megfogható ez az abszraktabb zene a nem-Zappa-rajongók számára is.

A (harsonák sprechstimme-jével a Centerville témája köré épülő) első tételt egy "lassú tétel" követi (ez a Tuna Sandwich szakasz). Ennek úgy a felénél következik a "Scherzo"; és a "scherzo" alatt itt "tréfát" értek. Talán akár "paródiát". A "pompa" itt válik igazán "talmivá", és - számomra - ez az egész darab szíve. Frank ezt egy őrült presto fináléval folytatja. Ennek a csúcspontja után bedob egy icipici dezsavűt - a "lassú tétel" néhány emlékképe emlékeztet minket a bejárt útra. Jól előadva ez elég komoly menet. Volna akinek ez ne tetszene?

Ez a darab a filmzenei klisék, modorosságok paródiája - fő témáit először a BBC Szimfonikusok játszották 1968 október 28-án a Royal Festival Hall-ban, az egyik MOTHERS OF INVENTION koncerten (az eredeti felvétel az OLD MASTERS második dobozában, Mystery Disc lemezen és az Ahead of Their Time albumon jelent meg). Ezek a témák alakultak tovább a 200 Motels felvételeinél. A BOGUS POMP egy korábbi változata a hetvenes évek közepén a szerencsétlen sorsú ORCHESTRAL FAVORITES lemezen jelent meg.

A kompozícióban egy kis pszichodráma bújik meg arra a felismerésre építve, hogy a brácsásnak soha nem jut egy rendes szóló - mi játszódik le hát a többi szólamvezető vonósok fejében, amikor a legdögösebb részeket a brummogó brácsa kapja? Valami idétlen, természetesen, ami a vezető csellista improvizált érzelmi kitörésében kulminál a darab vége felé. Mindezt giccses fanfárok, ostoba érzelmes szakaszok és jól kiszámítható "rémzenei" részek körítik. (FZ az LSO album fülszövegében)