A lenti összeállításon (40 perc) tesztelhető az egyik unásig ismételgetett mantrám az FZ:OZ lemezzel és annak hangminőségével kapcsolatban. Ennek felemlegetése pedig annak kapcsán vált időszerűvé, hogy megleltem a YouTube-on ezt a pár dalt, pontosan az inkriminált lemezen szereplő koncertről - csak "rossz minőségű" kalózfelvételről.
- itt letölthető a teljes koncert: 1976. január 20. (frissítve) -
- How Could I Be Such a Fool? – 3:27
- I Ain't Got No Heart – 2:26
- I'm Not Satisfied – 1:54
- Black Napkins – 11:57
- Advance Romance – 11:17
- Dirty Love – 3:13
- Camarillo Brillo – 3:58
- Muffin Man – 3:41
Helyreigazítás:
időközben részint kiderült, hogy a hangzóanyag
egy része (minimum a Black Napkins) nem pont
az FZ:OZ lemez koncertjéről származik (a többi igen),
részint annyit hallgattam a különböző forrásokat
oda és vissza, hogy összekeveredtem, elbizonyta-
lanodtam, és egy későbbi mélyreható kutatásig
mindent visszavonok. Ezt írtam korábban:
A dolog tanulsága számomra az, hogy
1.) remek anyag (lenne) ez a koncert, Bozzio üt-ver mint az állat, Zappa szólói élesek, karcosak, André Lewis billentyűje szemtelen, bátor és harsány, csakúgy mint a korból származó más kalózfelvételeken (Berlin, Osaka) - és hogy
2.) mindebből szinte semmi nem marad a kilúgozott, kihangmérnöközött hivatalos kiadványra. Túlzásnak tűnik, pedig igaz: a dupla CD-t elejétől a végéig szinte egyszer sem hallgattam meg, mindig eluntam magam - és ugyanez a zenekar, ugyanezen a koncerten (!) lám, mégis tud izgalmas, sőt: karcos, szemtelen, vad lenni.
Miközben nincs igazi hangmérnökfülem, a minőségre nem úgy vagyok kényes mint talán sokan (lám, mp3-at is hallgatok, sőt, YouTube-ot is, satöbbi), de ennek a lemeznek a kilúgozása folyamatos fájdalmam.
Illetve örömöm ennek kapcsán hogy a kalózfelvétel létezik, és - a maga korlátai között - egy izgalmas, pezsgő zenekart mutat be. Hallgassuk ezt...
